Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

Forrás:

Felszabadulás utáni plakátok és röpiratok gyűjteménye a Somogy' Megyei Levéltárban.

1946.

21.

1948.

Gönczi Ferenc, a somogyi múzeumalapító

(1861-1948)

A néptanító, a tanfelügyelő, a jeles néprajztudós és megyeimúzeum-alapító Rádon született Zala megyében 1861-ben. 1880-ban került a Somogy megyei Istvándiba tanítónak. Pest megyében, Désen, majd Somogybán volt tanfelügyelő. 1915-ben ült a Somogy Megyei Múzeumi Egyesület ügyvezető igazgatói székébe. A múzeum alapító igazgatójaként halt meg Kaposvárott 1948. november 22-én.

Főbb munkái az alábbiak voltak:

1.) Muraköz és népe (Bp., 1898.), 2.) Göcsej és Hetés múltja (1914.), 3.) Somogyi betyárvilág (K.-vár, 1944.), 4.) Somogyi Gyermek (K.-vár é. n.), 5.) Somogyi gyermekjátékok (K.-vár, 1949.).

Az etnográfus történészi erényeket is megcsillogtatott azzal, hogy csaknem egy századon keresztül kísérte figyelemmel a megye betyárvilágát népszerű kötetében, amelyben messze elkerülte a divatos betyárromantikát. Az etnográfus azonban ebben a kötetében sem tagadta meg magát, amikor a somogyi legény elment az Alföldre a neves betyárok után, ilyen versre fakadt:

„Én is, én is elbújdosom,

Elmönök a világnak,

Vagy elmönök az Alföldre,

Ott beállók betyárnak.”

Vagy:

„Betyár vagyok, Cseri Bandi a nevem,

Nevemet is betyárosan viselem;

Betyár vagyok, a nevem is nem volt más,

Nyakamon a cifra szűröm, tarisznyám.”

Hatalmas levéltári kutatásainak eredményeként összeállította 681 betyárból álló névsorát, akik között 23 betyárnő is szerepelt. Noha ez a névsor nem tartalmazhatta a teljes névsort, a betyárbandák és a tényleges betyárlegények névsorát, hisz személyüket még a mai napig jótékony homály fedi.

Ezeket a betyárokat 150 somogyi betyárcsárda rejtegette. A szép csárdásné udvarába beforduló 9 betyárról gyűjtötte össze nótáját Vikár Béla Somogyszobon:

,Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út,

Kiön az a kilenc betyár befordut,

Kiön az a kilenc betyár befordut.

Szép csárdásné udvarára befordut.”

Amikor e csárdák kezdtek elpusztulni, amikor a kapitalizálódó nagybirtok irtani és parcellázni kezdte az erdőket, a legelők csökkentésével kevesbedett a pásztorok

56