Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
kor és kriptába helyezésekor újra ezrével vett részt a falu és a környék népe az országnagynevű íróival és hivatalos képviselőivel együtt, semmivel sem kisebb számban, mint I860, június 14-én. Az urnát visszahelyezték az újralepecsételt sírboltba, a költő selmeci pipája pedig a Kaposvári Múzeumba került. Az ünnepély befejezte után Somogy megye az írókat és az ünnepély más résztvevőit Marcaliban látta vendégül. A negyedvirágzását megért Társaság a háború után valósággal a reneszánszát élte. A Társaság 1946 őszén alakult újjá. 1947. február 26-án megválasztotta új tisztikarát. Március 30-án tartotta meg első felolvasóülését, amelyen Szabó Lőrinc szerepelt verseivel és műfordításaival. Eleinte a város és a megye képzőművészei is a Társaság keretei között kívántak tevékenykedni, s akkor léptek ki belőle 1947. június 25-én, amikor megalakult a Somogyi Képzőművészek Szabadszervezete. Amikor a képzőművészek kiváltak a Társaság soraiból, ugyanakkor a Zenekedvelő Egyesület pedig bejelentette abbeli szándékát, hogy zenei szakosztályként kíván működni a városban, az egyesület keretei között. A Társaság tisztikara azonban az egyesüléshez nem adta meg a hozzájárulását. Amikor a Társaság újjáalakult 70 tagjával, akkor 14 olyan tagja volt, akik a Magyar írók Szövetségének is a tagjai voltak. A Társaság nemcsak a város és a megyei szabadművelődés szerveivel és intézményeivel tartott fenn jó kapcsolatot, hanem a szomszéd megyék irodalmi társaságaival is, köztük elsőrenden a pécsi Batsányival és a fehérvári Vörösmartyval. Vezetői részt vettek különböző dunántúli írótalálkozókon (Badacsony, Szombathely stb.). Rendszeresen tartottak felolvasóüléseket, igen jelentős országos rangú írók közreműködésével, de nemegyszer a járási székhelyeken, még a falvakban is felolvasóüléseket rendeztek. E felolvasóüléseken szerepeltek 1947. április 26-án TersánszkyJ. Jenő, Csorba Győző, Bohuniczky Szefi, május 18-án Áprily Lajos, Jankovich Ferenc, Dallos Sándor, Bernáth Aurél. November 14-én Passuth László, Morvay Gyula. Decemberben pedig Kolozsvári Grandpierre Emil. 48 tavaszán pedig Tamási Áron, Déry Tibor, Vass László, Kassák Lajos, Berdajózsef, Tatay Sándor, Sőtér István, majd a niklai ünnepélyen és az azt megelőző kaposvári Berzsenyi emlékünnepélyen: 1948. május 8-án és 9-én Illyés Gyula, Németh László és Tolnai Gábor. A Társaság nagyon kevés anyagi támogatást kapott a várostól, a megyétől és a kultuszminisztériumtól. Szerény tagsági díjakból és a felolvasóüléseken beszedett 1-3 Ft-os belépőjegyekből fedezte szegényes ügyvitelét. Felolvasóüléseit rendszerint a Városháza dísztermében tartotta, amelyen a közönség valahányszor ünnepi ruhában és ünnepi lélekkel jelent meg. Sokirányú munkája közül nemcsak a székfoglaló előadásokat, a falusi felolvasóüléseket említhetjük, hanem arról is van tudomásunk, hogy 1949. júliusában Kaposvárott két üzemben is tartottak felolvasó- üléseket. 1947. május 15-én emléktáblát helyeztek el Vaszary János szülőházán Kaposvárott, Rónai-kiállítást rendeztek, és 1948. szeptember 12-én pedig részt vettek a szárszói szoborleleplezési ünnepségén is. A Berzsenyi Társaságot, a jónevű magyar irodalmi társulattal és más egyesületekkel együtt, túl korán számolta fel hazánkban a belügyi kormányzat. Megszűnése után a múzeum és a levéltár folytatta a Berzsenyi-kultusz ápolását. Ekkor került a niklai Berzsenyi Emlékmúzeum megalapítására is a sor a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum támogatásával, 1954-ben. A második kibővített kiállítás 1956-ban nyílott meg a Berzsenyi-ház falai között, amelyen Veres Péter, Fodor József és Képes Géza képviselték a Magyar írószövetséget. A harmadik kiállítás pedig - ugyancsak a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével, 1967-ben nyílott meg Sára Péter rendezésében. 175
