Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
állásfoglalásunk és mozgalmi feladattervünk csak keretnek tekinthető, amelyet majd munkabizottságaink fognak a gazdasági-társadalmi kibontakozás konkrét programjául elkészíteni, miután elfogadott kormányprogramunk megvalósulásának tennivalóit kidolgozzák. A honismereti mozgalom elkötelezett híveként mondandóm címéül ezt adnám: Esdeklés a magyar művelődésért! Aligha hiszem, főleg a nemzet nem, hogy nehéz és hátrányos helyzetünkből csak a gazdasági kérdések megoldása lehet az egyetlen eszköz és cél napjainkban. Szerintem az egész nemzetnek kell hozzáfognia most sokirányú teendőihez, de a felszakadt zsilipnyelvű ország hatalmas beszédrengetegében a tennivalókhoz hozzányúlva vigyáznunk kell operálókésünk mozdulataira. Első mondandóm az, hogy ne vonjunk el a magyar kultúrától semmiféle pénzeszközöket, ne vonjunk el a magyar egészségügytől sem. Ha mégis tesszük, akkor pénzügyi hatóságaink - a felügyeleti szakágazatokkal együtt - nagyon szigorú és egyedi mérlegeléssel döntsék el konkrétan és ne globálisan, hogy mennyit - hány százalékot - vonnak el ezektől az intézményektől. Közéletünkbe néha alapvetően téves fogalmakat csempészünk be. Emlékszem arra, amikor a gigantomán körzetesítési tendencia „érdekében” szerepkör nélküli falvakká degradáltunk településeket, amelyekből evakuáltuk az igazgatási, a gazdasági egységeket, sőt még az iskolákat is eléggé meggondolatlanul. Most pedig bevezettünk egy új fogalmat: a nem alapellátást biztosító intézmények fogalmát, amelyektől - így - jelentős anyagi eszközöket vonnak el. Szeretném megkérdezni, hogy a nemzeti öntudat, önismeret, a történeti közművelődés, a történeti kutatások tudományos bázisintézményeit, a magyar közgyűjteményeket: a levéltárakat, a könyvtárakat, a múzeumokat miért nem nevezhetjük alapellátást biztosító intézményeknek. Vigyázzunk arra is, hogy ezek az elvonások ne segítsék elő kulturális életünk külterjessé- gét, bizonytalanná téve az eddigi eredményeket. Itt-ott szubkulturális zsilipeket is felnyithatnak e korlátozások. Sokat, egyre többet beszélünk - országgyűlésünkben is - az alkotó szakemberek hiányáról, a létszámdiplomások elszaporodásáról. E külterjes színvonal miatt volt olyan sok késedelmes vargabetű a hazában, amelyek fékezték a nemzet előrejutását. És most nem ártana, ha a nemzet felelős lelkiismerete alatt láthatatlanul egy alkalmassági igazolóbizottság felülvizsgálatára kerülne sor hazánkban. Nehogy a létszámcsökkentéseknél újra életre keljenek, újra elhelyezkedjenek e tényezők, és prioritást kapjon az a gyakorlat, mely a múltban minden tehetségtelen károkozót, ha kimozdítottuk is néha e helyükről ezeket az alkalmatlan embereket, áttettük az ország másik végébe, ugyancsak vezető állásokba. Nem szabad e külterjes, extenzív szemlélet miatt e nemzet holnapjáról lemondani. A közművelődési mozgalmaknak, intézményeknek, amelyeknek tevékenysége aligha nélkülözhető a nemzeti tudat és önismeret szolgálatában, a nemzeti öntudat meliorizációjában is nagy szerepük van. A tetemes gazdasági adósságoknál társadalmunk morális adósságai talán még nagyobbak. Egy nép csak akkor tud arra a magaslatra fölemelkedni, hogy pl. a népszavazás politikai jogosultságával rendelkezzék a nemzet sorskérdéseit illetően, ha műveltségi szintje erre alkalmassá teszi. A másik kérdést a magyar vidék, az aprófalvak jövendőjének érdekében vetem föl. Eleve tudatában lévén annak, hogy a népfrontmozgalomnak fel kell számolnia a demokratikus önkormányzatok hiányát, és vele párhuzamban emelni a magyar vidék közép és alsó fokú államigazgatásának szintjét, amely - más területekhez hasonlóan - a diplomák mögötti értékek jelentős hiánya következtében sok helyen tette gyakorlattá a külterjes szellemi gazdálkodást országunkban. Gátat kell vetni a szürke, közösségellenes, antidemokratikus igazgatási szemléletnek, amely a magyar falvak jelentékeny részét degradálta, sokszor még történelmi nevüket is elorozta, halmozottan hátrányos helyzetbe sodorva őket. Ma már tudjuk, hogy a társközségek tanácsi testületéinek megszüntetése nem volt egészen szerencsés és megalapozott. Az elöljáróságok csak kis részben tudják képviselni e „szerepkör nélküli” falvak érdekeit. Ezért egyre jobban tágul és nő az aszimmetria e 166
