Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

zsűrizett a művészeti szemléken, részt vett az akkor divatos „vetélkedőkorszak” csapataiban. - Szakadatlanul gyűjt. Járja a környező falvakat: Tab, Kánya, Zamárdi, Balatonlelle, Nagycsepely, Torvaj, Andocs, Teleki, Siójut, Kapoly, Törökkoppány, Ságvár, Ádánd, Karád - nyomoza Vikár, Bartók és Kodály egykori adatközlőinek nyomait.

Mivel a siófoki múzeum terve elhúzódik, 1971-től kezdődően a Marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója. Itt szabadon kiélhette gyűjtő- és gépelési szenvedélyét. Közismert volt, hogy amit nappal „begyűjtött”, azt szerette éjfélutánig gépelni, feldolgozni. Égette, hajszolta magát, hogy a „termés” az országos hírű folkloristák asztalán elismerést, vagy megértést kelthessen. Szókimondó, munkaszerető, vidám egyénisége minden kollégát, vezetőt, sőt, a hivatalnokokat is „megfogta”.

Alig „szokta meg” Marcalit, amikor 1975-ben a megyei múzeumvezetés új „megtisztelő”, de szerintünk alkatához nem illő feladatot rótt rá, kinevezték megyei múzeumigazgató-helyettesnek. Sem alkatának, sem kutató-feldologozó igényének nem felelt meg ez a pozíció! E munkaköréről szeretett volna lemondani és tudományos főmunkatársi státuszba kerülni, mert úgy többet foglalkozhatott volna a népélet kutatásával. Naponta 16 órát dolgozott. „Tudod, csak a hétvégi utazások fárasztanak” - mondotta gyakran. Hiszen Egvüd Árpád siófoki lakos maradt és pénteken haza, illetőleg hétfőn visszautazgatott, éveken keresztül! „Ennek ugyan meg is ittam a levét: 76-ban volt az első infarktusom, a második pedig az idén (1980) márciusban” - jegyezte meg egyszer.

Több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményeként 1975. karácsonyán hagyta el a nyomdát Együd Árpád népköltészeti válogatása, Olsvai Imre népzenei fejezeteivel kiegészítve, a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában ezer példányban, mint Somogy Néprajza 1. kötete, Takáts Gyula költő előszavával, és Segesdy Katalin grafikusművész lírai ihletésű erőteljes metszeteivel.

Mit találhatunk Együd Árpád népköltészeti kötetében? A klasszikus balladák legszebb darabjai közé 73-at sorolt. „Az eladott leány” (Fodor Katalina) balladájának négy új változatát közli. „Az elrabolt lány” két változatának hangvétele, stílusa a legarchaikusabb, a „Megesett leány” (Angoli Borbála, Londovári Idolka stb.) típusú balladákból 15-öt mutat be. A klasszikus balladák között sorolja fel a „Halálra táncoltatott leány” (Sági bíróné), a „Halálraítélt húga” (Fehér László) új, s a „Megátkozott leány” változatát. A lírai balladák közé került a „Három árva”, a „Szálláskereső Jézus”, és a „Szeretet próbája”. A vidámabb hangvételű „Megcsalt férj" és a „Gunaras lány”, valamint a „megszólaló halott” (Megöltek egy legényt) újabb stílusú variánsai után „Rabénekek” zárják a sort a „Felszállott a páva” híres képével. Az új típusú balladák hősei; a Juhászlegény és a bárólány”, a „Cséplőgépbe esett leány”, a „Véletlen fiagyilkos”, s a „Gyermekgyilkos leányanya” mutatják a megváltozott világ tükörképét. Bőségesen nyújt válogatást a nép ajkán élő betyárballadákból és dalokból (Patkó Bandi, Sobri Jóska, Nádi Jancsi). Egy másik fejezet a „Foglalkozásdalok” csoportjait mutatja be a pásztor-, béres-, szolga-, summás-, aratómesterség dalait, bakter-, katona- és amerikás nótákat. Majd istóriás és vallásos-búcsús énekek, koldusénekek, vásári rigmusok, verses csúfolok következnek. A névnapi és jeles napi köszöntők közt találjuk a kotyolást, a betlehemezést, a Heródes-játékot, a regölést és a szentcsalád-járást. A siratok rögtönzött és a virrasztók, temetési énekek rögzített formái, sírversek, népi imák és ráolvasások után gyermekjátékok, altatók, kiszámolok, táncos- és hidasjátékok zárják a kötet lapjait.

138