Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

nagy, de szerény személyisége volt, ahogy ő maga vallotta: ...én mán csak a

m

unkában, a nép szolgálatában lelem örömömet”. Fáradhatatlan utazó, kutató, gyűjtő útjain minden szabadidejét feláldozva, önmagát nem kímélve olyan csoportokat és embereket keresett fel, akik által a népdal és a tánc tiszta forrásából meríthetett. Nem akart elmulasztani egyetlen alkalmat sem; ezért utazott, gyalogolt, virrasztott és dolgozott betegen is, szinte haláláig. Gazdag életművet hagyott ránk. Sok-sok ezer méter hangfelvétel, film, följegyzés, adat; számtalan, életre szóló baráti kapcsolat, tánccsoport és népi együttes nem jöhetett volna létre Somogybán nélküle.

A Csurgón töltött évek után 1960-ban kerül Kaposvárra a megyei Népművelési Tanácsadó élére. Mivel ezt az állást nem tartotta a maga számára megfelelőnek, kérte áthelyezését a siófoki Perczel Mór Gimnáziumba. Érdekes módon abban a városban, ott folytatta működését, ahol, mint a Balatoni Népfőiskola hallgatója, kitűnő táncosa, elkezdte. Néptáncos gyűjtőmunkája eredményeit nem dugdosta, nem rejtegette, hanem azonnal megformálta azokat néptáncegyütteseinél színpadi előadásra. Hasonló törekvéssel, mint dr. Kanyar Józseffel annak idején, a Somogy Megyei Népi Együttessel valósítottak meg: nagy zenekar, nagy kórus közös szerepeltetésével. Itt született meg a Balaton Táncegyüttes gondolata is, amelyet 1963 őszén Kelemen Istvánnal alapított, a siófoki ÁFÉSZ patronálásával.

Amikor az 1970-ben megnyíló Kálmán Imre Emlékház és a már működő Beszédes József Múzeum vezetőjének kérik fel, a pedagógus pályát felcseréli a múzeumival s így elmélyültebben foglalkozhatott a néprajztudomány csaknem minden ágával. Mint minden olyan embernek, aki nem az iskolapadban ismerkedett meg a tudományos gyakorlattal, hanem saját erejéből és elszántságából, viszonylag későn kellett megtanulnia, hogy vágyának beteljesüléséért drága árat kell fizetnie. Szabadulnia kellett az iskola prése alól, mert új munkájához időre, méghozzá rengeteg időre volt szüksége. Szerencsére a körülmények kedveztek is neki. így lett a siófoki múzeum létrehozója és tudományos kutatója egy személyben, s itt kezdett új életet. Együd a város szellemi életében jelenlétével meghatározó erejű személyiség. Ez idő tájt befejezéséhez közeledik a Somogyi Népköltés című kötete. Tele van tervekkel, jobbító szándékú javaslatokkal s bízik, hogy a Kálmán Imre-házban zeneeszközökkel, néprajzi tárgyakkal, színes, gyökérfaragásaival ellátott szobája, ahogy ő mondta: „a majdani siófoki múzeum rezidenciája” lesz. Ez az elképzelése azonban még sokáig váratott magára, életében már nem is valósulhatott meg.

Siófok város kulturális életében ezt a szakaszt úgy jellemzehetjük, hogy intézményrendszere nem lévén, a város fejlődéséért tenni akaró közösségek, azonban nagy intenzitással működtek benne. Ekkor van kialakulóban - a várossá nyilvánítás előtt - a helység kulturális arculata. Ebben Együd Árpád tevőlegesen kiveszi részét. Tanúi lehetünk a várost magukénak érző értelmiségiek együttgondolkodásának, s a lakossággal való szerves kapcsolatának. A Siófoki Alkotók Estjének is egyik kezdeményezője Együd Árpád volt, ahol sorra mutatkoztak be az itt élő alkotók (Csiszár Elek festőművész, Garai István költő, Segesdy Katalin grafikus stb.), s ennek keretében ő maga is feldolgozásaival, tánccsoportjával vett részt. Presztízse a városban, kohéziós erőként vonztotta magához az embereket. Munkáját nehezítette, hogy tervei megvalósításához nem talált partnerekre. Szerette volna az új város fejlődését s közművelődési szintjét emelni olyan szakemberekkel, akik bármilyen területen gazdagították volna a város kulturális képét. Ezek a tervek azonban sok helyütt süket fülekre találtak! És közben egyre dolgozott. - Előadásokat tartott üdülőkben, klubokban, szakmailag segítette a működő művészeti együtteseket,

137