Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
A nyitottság elengedhetetlen követelmény számunkra. Figyelünk a magyar irodalom egészének jelenségeire, s a rendelkezésünkre álló eszközökkel reagálunk a fontosabbakra. Képletesen szólva, kitárjuk ajtónkat minden írónak, költőnek, művésznek, tudományos kutatónak, akik esztétikailag, és tudományokban megfelelő szinten dolgoznak. 1980-ban a szerkesztőbizottság azt deklarálta, hogy következetesen ragaszkodik a művészi minőséghez. Ezt bizonyították a lapnak azok a számai, amelyekben a magyar kultúra nagyjairól emlékeztünk meg egy-egy évforduló kapcsán. József Attila, Berzsenyi Dániel, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Babits Mihály, Fülep Lajos nevei fémjelezték azt, hogy a művészi minőség kérdésében milyen körben gondolkodunk. Ezt a munkát nem végezhettük eredményesen a Somogyiak Baráti Körének segítsége nélkül. A Budapesten élő művészek, írók, tudományos szakemberek, politikusok élénk érdeklődése megkönnyíti egy-egy tematikus lapszám összeállítását. Azért is, mert a kör vezetősége igyekezett aktivizálni a tagokat. Alkotóműhelyek, klubok, vállalati brigádok munkája eleven hátországot jelent a Somogynak. Forrást, ahonnan új munkatársak, fiatal vagy idősebb alkotók kapcsolódhatnak hozzánk. A hat szám adta mozgékonyság keretei között találtunk módot nagyobb lélegzetű folytatásos munkák közlésére, illetve viták lefolytatására (pár évvel ezelőtt az aprófalvakról, legutóbb pedig a vasútmegszüntetéssel jelentkező gondokról). Szeretnénk, ha minél többen vitatkoznának velünk. Érvekkel arról, miként lehetne jobb és eredményesebb tevékenységünk. Mert mi is változtatni szeretnénk azon a sokszor emlegetett, idézett megállapításon, hogy „Somogy a festők hazája...” A Somogy létével is bizonyítja, hogy az irodalom napjainkra megközelítette azt a rangot, amit a század elején a festészet kivívott magának. Ennek megfelelően vesszük számba a művészetek kapcsolódási pontjait. Azaz, szem előtt tartjuk a múzsák testvériségét. Rippl-Rónai, Kunffy, Vaszary, Bernáth Aurél, Martyn Ferenc, hogy csak néhány nagy nevet említsek, baráti és alkotó kapcsolatban voltak irodalmárokkal. Olyanban, ami több volt személyes barátságnál, mert művek létrejöttét határozta meg. A művészetek egységét szeretnénk ezen a nyomon haladva megmutatni, illetve azt, hogy jelenünk kérdéseire miként reagál más és más eszközeivel a festő, a színművész, az író. Ennek megfelelően alakítottuk ki a Somogy négy állandó rovatát. Az Irodalom, művészet áll az élen. Versek, szép prózai alkotások szociográfiák, tanulmányok műfajában mutatja, hogy a művészetben nincsenek közigazgatási határok. Számos olyan fiatal költő első bemutatkozására adott teret a Somogy, akik később igazolták (könyvekkel!) a bizalmat. A szerkesztőbizottság már évekkel ezelőtt úgy határozott, hogy a líra és az epika mellett helyet biztosítunk a harmadik nagy műnemnek, a drámának is. Ez persze nehezebb feladat volt, mert a dolog természetéből következően, többet igényel a háromfelvonásos dráma. Ahogy a magyar irodalom szerves része a világirodalomnak, úgy kell minden folyóiratnak az egység jegyében gondolkodni. Ebből elindulva döntött úgy a szerkesztőbizottság, hogy minden Somogy számban közlünk műfordítást. A lap köréhez jelentős műfordítói gárda kapcsolódik, s munkájuk nyomán japán novellától spanyol versig, svéd írói vallomástól olasz jegyzetig sok mindent közöltünk már. Elsősorban közép-európai irodalom jegyeinek megmutatását tűztük ki célul. A nagyvilág és a szűkebb haza elválaszthatatlanságáról sokan írtak már. Nem véletlen így, hogy az Európára ablakot nyitó rovat mellé a Szülőföldünk került. Ez 127
