Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
gyűjtőhelye azoknak az írásoknak, amelyek a jelen és a múlt egymásraépülését mutatják meg. Az olvasók történelmi tudatát a szülőföld szeretetének érzelmein át szeretnénk formálni. Hogy a múltbéli példákon át minél többen azonosuljanak azzal a gondolattal: a nemzeti identitás érdekében meg kell ismerni, mit tettek a haza, a magyarság érdekében elődeink. A Figyelő rovatban - amint címe sejteti - eseményekről, színházi bemutatókról, képzőművészeti kiállításokról és könyvekről olvashatunk. A művek és események sokaságában egyre nehezebb lesz eligazodni. Ki tudja megmondani első olvasásra, hogy a regény, aminek a végére ért, miért szép, vagy érdekes? Ebben segítenek az avatott kritikusok, akik ajánlják és értékelik egyben az alkotásokat. Tájékoztatnak a mérték és a mű viszonyáról. Az állandóak mellett, nyaranta van időszakos rovatunk is: a Balaton. A tó partvidékén osztozó három megye közül egyedül Somogynak volt hosszú ideig irodalmi folyóirata, ezért szükségszerűen merült fel az igény, hogy foglalkozzunk a Balaton körüli kulturális, művészeti élettel. A nyitottság elvének megfelelően volt már szó Keszthely, Balatonfüred, Tihany múltjáról és jelenéről. * * A folyóirat főszerkesztője: Laczkó András irodalomtörténész, főmunkatársa: Takáts Gyula Kossuth-díjas költő, az irodalom és a művészet rovatoké: Fodor András Kossuth-díjas költő és Tüskés Tibor József Attila-díjas író, a Szülőföldünk rovatot: Kanyar József Állami-díjas történész, a kritikai rovatot: Komáromi Gabriella kandidátus-irodalomtörténész, a krónika rovatot dr. Sipos Csaba könyvtáros irányítja. A folyóirat olvasószerkesztője: Rostás Károly, technikai szerkesztője pedig Farkas Béla.’ Forrás: Laczkó András: A Somogy folyóiratról. Megjelent: Téglaipar, 1985. december, 4. old. 73. 1981. Gyergyai Albert (1893. Nagybajom - 1981. Budapest) A Nagybajom szülötte Író és műfordító, egyetemi tanár „Források” című önéletrajzi munkájából három részletet emeltünk be olvasókönyvünk oldalaira: 1. „Már majdnem tizenegy éves voltam 1903 őszén, amikor apám beíratott a kaposvári gimnáziumba. Öt elemit végeztem otthon, a falusi iskolában s addig sem a világból, sem a tág Somogyból nem láttam mást, mint széles határú falumat a környező pusztákkal (ma is el tudnám sorolni mind: Balaskó, Nagysári, Nyiresi, Nagyhídi, Sápa, Csikota, Lencsén és a többi...) s egy-két távolibb községgel, ahova nagyritkán, ünnepként rokonlátogatóba vittek kocsin, mert a vonat drága volt és nem is ért el mindenhova. 128
