Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

erejét egyesítő pandúrság a kaput, mely még ekkor is a fegyveres kéz­zel ellent álló embertömeggel elzárva volt, mégis meg- és bedöntvén, a legnagyobb veszedelemnek kitéve volt szolgabírónak megmentésére is százados kapitány úr egy őrmesterrel a nép tsoport közé kivont kard­dal be ugratott és így a veszedelemben lévő szolgabíró félrevonulhatott Ezután az udvarra lévő bíróhoz ablakjárul új lövés történvén, de előbt már a kapitányokat követő katonaság is az udvarban a csoportot szét­nyomandó, bevágatván, azok közül kettőt gyengébben, de mégis karban meglövetvén, egynek pedig köpenyegje átlövetett, a pandúrság ekkor és a folyvást tartó ellenállást megszüntetni különben képes nem lévén, tü­zelni kezdett, melynek az lett gyászos következése, hogy az alig öt percig tartott viadal után a helyszínen 7 halott férfiú, 22 sebesült férfiú és egy leány találtattak.« II. Kis Lőczi János mesztegnyői 1 2 helyes jobbágy, 34 esztendős, r. kath., »meghiteztetvén« vallja 1841. jan. 13-án a kaposvári törvényszé­ken: » . . . Múlt esztendei december 7-re virradóra tekintetes járásbeli szolga­bíró úr Mesztegnyére levelet küldvén a végett, hogy a tekintetes kikül­döttség azon napon megérkezik vizsgálódás végett, azért minden ember otthon legyen a maga házánál, annak következésébe a kisbíró Szép Jó­zsef, a házakat megjárván, minden embert a bíró házához parancsolt, a nép összegyűlvén és a levél felolvastatott, azok, kinek katonának való fiaik voltak és némely elöljárók, nevezetesen az elöljárók közül Németh János, Hajdú György és Jáger Ferenc azt tanácsolták a községnek, hogy nem jó lesz, ha minden ember a maga házánál marad és ott a kikül­döttségre várakozik, mert akkor egyenkint, könnyen elfogdostathatnak, hanem most menjenek haza és kevés idő alatt míg a kiküldöttség meg nem jelenik, ismét a bíróházhoz összegyűljenek, mégpedig fegyveresen, hogyha védelemre kerül a dolog, tudhassák magokat védelmezni, ezen rendelést teljesítették is mindnyájan, minden további parancsolat nél­kül. így összegyűlvén a nép a bíróházánál várakozott, akkor jött közé­bük Gajger nevű szabadságos katona, aki előbb is forgódván meszteg- nyeiek között és azoknak ellenszegülési akaratjokat tudván, mondotta a köznép előtt, ha jön is katonaság, nem kell ám azért félni, mert azok nem lőnek, hanem csak ijesztésre üres fegyverrel jönnek, ezalatt jött a sokasághoz Prema nevű kelevizi ember, a bíró sógora, azon hírrel, hogy jönnek ám a pandúrok, látta őket, hogy a korcsma előtt szedték ki a töltést a puskájukból, ez alatt egy darabig a köznép békességben vára­kozott s megérkezvén a pandúrok és a katonaság, a biztos úr előbb egy pandúr őrmesterrel s egynéhány legénnyel a bíró házhoz ment meghagy­ni a kisbírónak, hogy a katonaság számára a kvártélyt (szállást) készít­tessen, az egyik kisbíró el is ment kvártélyt készíteni s ekkor az őrmes­ter azt mondotta, nem azt a kisbírót, hanem a másikat, tudniillik Szép Józsit kell kvártély készítésre küldeni, erre mindnyájan azt mondották, hogy nincs itt, aminthogy a tanú most is azt vallhatja lelkiismeretesen, hogy nem tudja, ha ott volt-e, vagy sem. Ekkor egyik pandúr bemen- vén az udvarba, minthogy Szép Józsefet ki nem adták, Németh János esküdtet akarta megkötözni, de a fiatalság a pandúrok kezéből kivévén, nem engedte megkötözni ifj. Jáger Ferkó, Buda István, Peti János, Kis Nyakas János s többek. Ekkor az az egynéhány pandúr az udvarból visz- szavonulván az utcára, erre jöttek a többiek is,' kik a kapu előtt frontot 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom