Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
zettek, ekkor a polgárság fegyverre kapott és rettenetes lárma volt és bent maradott pandúrokkal összekavarodván kezdették egymást ütni. A Hajdú Kata leányt látta a tanú, hogy egy pandúrhoz hozzávágott baltával, de az a vágást hajtással kikerülvén, még akkor lövés nem történt. Németh Jánosnál ki fejszét, Boda Istvánnál vasvellát, Kis Nyakas Jánosnál is vasvellát látott, azután a többinél is kinél kisfejszét, kinél vasvellát, a tanúnál is volt egy kis fokos, hogy szemére ne vessék a többiek, hogy üres kézzel ment oda. Ekkor a katonaságból a kapitány úr a kapun beugratott, utána a többi legénység is összezavarodván, akkor történt a lövés napnyugatról az utca felé. Ezután kevés idő múlva történt a pandúrok által is lövés, melyre többen megsebesítettek és agyonlövettek.« 1841. ápr. 26-án a törvényszék Bognár bírót 6 évre, a két másodrendű vádlottat 5 évre, a harmadrendű vádlottakat pedig 3 évi börtönre ítélték félévenkénti 25 bot mellett. A negyedrendű vádlottak egy évet és kétszer 32 botot kaptak, az ötödrangúak pedig egy-egy hónapot 25 bottal súlyosbítva. Valamennyien hetenként 2 napi kenyéren és vizen töltendő böjtöléssel, lánccal és közmunkával töltötték el börtönbüntetéseiket. III. 1840. dec. 13-án 53 mesztegnyői parasztot erős pandúrfedezettel útnak indítottak Kaposvárra. A letartóztatottak útjáról, valamint arról, hogy milyen hatást váltott kn a megye lakosságából a véres zendülés, Vörös Károly tanulmányában az alábbiakat olvashatjuk: »A fedezet erőssége és az óvintézkedések mutatják legjobban a megye félelmét: a szállítmányt egy őrmester és 6 pandúr vezeti elő, ezután 26 kocsin a rabok, egy-egy pandúr őrizete alatt, a menetet újabb 6 pandúr és egy őrmester zárja be, a többi 25 pandúr körbe veszi a szekereket. A kocsiváltáskor Csokonyán az átszállás is egyik kocsiról a másikra egyenként, szigorú felügyelet mellett történik. Ugyancsak egyenként hajtanak be a kocsik Kaposvárott is a megyeháza udvarára: egyszerre két embernél több nem szállhat le. — 17 sebesültet ezenkívül még Mesztegnyőn hagynak erős pandúr- és katonai fedezet alatt: felépülésük után ők is a törvény elé kerülnek. A szomorú menet még aznap, december 13-án meg is érkezik Kaposvárra, útja a piactéren visz át a nemrég épült új megyeháza felé, — s már aznap délután elő is állítanak a városbírák elé egy Mór .István nevű 46 éves jádi »napszámból élő lakost.« A vád ellene az, hogy »a piacon álló emberek előtt azt mondotta volna, hogy szegényeket de nagyon sajnálom, hogy őket bekísérték, ha úgy lett volna szándékjok, mint az enyém, ha több helységek öszveállottak volna, meggyőzték volna azt az egynéhány pandúrt és katonát«. Mások szerint azt mondta: »No, most hozzák a mesztegnyőieket az igazságért, ha több helységbeliek öszve jöhettek volna, akkor ott majd más világ lett volna.« Kijelentéseinek veszélyességét fokozza az, hogy körülötte éppen aznap újoncokat bekísérő jádi emberek állottak, — éppen legmegfelelőbb hangulatban az effajta kijelentések meghallgatására. Mór azzal védekezik, hogy a beszédet nem ő kezdte: »egy vidéki ismeretlen paraszt ember azt mondotta, hogy több ember is lesz még ilyen, melyre én azt mondottam, hogy lehet még több is.« Tulajdonképpen úgy kerül a városbírák elé, hogy ezután visszamenve a Csapó-házban lévő korcsmába, ott összeszólalkozik egy Nagy József nevű mutatványossal, ki hallván szavait, rá190
