Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
Az itt való lakosok közül vannak szegényebbek is. kik csak éppen kézimunka jokkal élnek semmi suhtantiáiok nem lóvén ezeket az uraság kegyelmes tetoéntetbe veheti, hogy az kit látni fog, hogy az hat forént árendát meg nem adhattyák kegyelmet tégyen velek. Az belső várnak fundusát a ki most puszta kiadhatni, hogy az lakosok legfőképpen az kereskedő ráczok és magyar mesteremberek építhessenek.-« Forrás: OL. Eszterházy család lt. Rep. 35. Fase. X. N° 623. Közli: Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 218—220 .o. 48. 1703—1707. A Rákóczi szabadságharc Somogybán A fentiek ismeretében nem csodálható, hogy a föld népe és a job- bágysorba kényszerített kaposvári mezővárosiak is, kész örömmel ragadták meg az alkalmat, mikor Rákóczi szabadságharcának a híre megérkezett, hogy lerázzák a bécsi udvar támogatásával berendezkedett földes- uraknak és a császár katonáinak egyre terhesebb, a népet egyre jobban terhelő és korlátozó uralmát. Hiszen a közállapotokat látva a falu népe abban a hitben élt, hogy újra háború van az országban, fegyveres idegen katonák jártak mindenütt, akik ütlegelték és fosztogatták őket, mindenfelé szélnek eresztett katonák kóboroltak, s menekülő parasztok tömegei lepték el az országutakat, a somogysági rejtekhelyeket, erdőket és nádasokat, otthont és biztonságot keresve. A falvak lakossága, különösen a Balaton mentén a veszprémi püspök kíméletlen dézsmaszedései miatt már titokban gyűléseket tartott. De a babócsai, a csurgói, a légrádi, a szentgyörgyi, a sümegi és a szigetvári várak császári őrségei éber szemmel figyeltek minden megmozdulásra, s az adószedőket erős csapatokkal biztosították. »Minthogy — olvashatjuk a megye 1658—1722. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 113. oldalán — Spanes kapitány uram in specie más panajtiánus regimenifbeli tisztekkel gyakorta ment Somogy vármegyében executióra, nagy dulásokkal hajtott száz, olykor másíélszáz és néha kétszáz szekeret is, mellyeken mindenféle élést, búzát, zabot, szénát hozatott hol Keszthelyre, hol Sümeghre, a szegénséghnék nagy romlására.« Amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé álló hajdúi már Ozorára csaptak, s onnan győztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiliti, Szólád, Szemes, s a többi falvak népe örömmel fogadta őket. Az 1704 edején Szigetvár ellen vonuló kuruc hadmozdulat sikertelensége után a megye nemesei két pártra szakadtak, akik közül a kuruc pártiak már Gyöngyösre küldték a Zalától különválni szándékozó 88
