Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
gyonát. Efféle vétkek, kegyetlenségeknek sokaságáról Istvánffy (19. könyv 356 lap) így szol: »Azon üdő alatt, még a hadak hadakat szültök, nagy sokasága támadott a 'kóborló katonáknak, a dunántúli részekben, kik semmiféle fizetséggel ellátva nem lévén, a szegény köznéppel, mely mind a magyaroknak, mind pedig a töröknek zsoldosa, az iszonyatosságig kegyetlenkedék, annyira, hogy a hallatlan kínzás által, részint pénz adására kényszeríttetnék, részint pedig a kínzás közbe meg is halnának. Mint némelyeknek száraikat vassal keresztülfúrták, másaknak belső len öltönyeiket zsírba, vagy olvasztott fagy- gyúba mártván meggyújtották s reájok adták. Az asszony nemnek vagy az emlőjét levágták, vagy pedig lószőriből készült kötelet a meüilyeiken keresztül húzván, azt lakatra tették, és vagy pénzeik akii- adására, vagy halálra kényszerítettek. És semmi nemét a legszigorúbb hóhérságnak kigondolni nem lehetett, mely által ezen szörnyűségek zaboláztathattak volna.« Az örökös háború ennyire megváltoztatja a győzhetetlen embereket, és minden emberiséget kiírt szíveikből. Ennél fogva miután ezen legrosz- szabb fajta az emberiségnek, már elég sokáig űzte büntetlenül kegyetlenkedéseit, Ferdinand király parancsolatjábul Stantidh Márk szigeti kapitány által keményen megzabo-lyáztattak. Az elfogottaknak vagy szemeit kijszuratván elfccpsájltotita, vagy pedig 'kényköves porba 'dobatván ízeníként szaggatta őket széllyel. De Toigonus budai kapitány is akarván a kedvező alkalmat használni, ezen rabló csajvadék után indult, és igen nagy szerencsével, mert nem annyira fegyverrel, mint a beléjük vert fólssizel őket legyőzte, és három erősséget minden fáradságos munka nélkül bevett. Ezek között volt Kaposvár. Ezen erősség ez üdőben Dersffy István és Farkasé volt. Mely erősséget a nevezett budai kapitány ágyukkal ostromolta, mely is (úgymint Kaposvár) Istvánflfy szerint (19. könyv 357 13.) a természet által annyira megerősítve lenni látszott, hogy azt bár mely táborral is bevenni lehetetlennek hitték, kivált, ha a várba levő ostromlottak is hasonló vitézséggel és erővel védelmezték volna magokat: azonban a rablók vezére, bizonyos Szeles Péter megijedvén, miután az erősséget öt-hat nap védelmezte, ámbár még a közlekedés elzárva nem lévén, a szükségesek is el nem fogyván, a vár továbbra is védelmezhető lett volna, mielőtt Dersffy István a segedelemmel és két ágyúval megérkezett volna, társaival együtt iaz erősséget odahagyta, titkon megszökött, és az erősséget hűségteleinül az ellenség kezébe jutni engedte; mely vétkének és egyéb rossz tetteinek büntetését ugyan elnyerte, mert Pápán megesme- retvén elfogatott, és Török Ferenc, Bálintnak fia által felakasztatott, így a legrosszabb embernek tette miatt a;z oltalom nélküli erősség, a zsarnokot héfogadta. Ezen erősség mocsaras helyen volt építve, melyet a Kapos folyó körül vett, és körűié tavat formált, melybe a sás és nád annyira megnövekedvén, hogy a partjait láni és a víznek lassú mozgása miatt annak merre folyását kivenni nem lehetne. És mindezek 1555-ik esztendőben történtek, mint ezt a bekövetkezött rossz iidők elegendően bizonyítják.« Forrás: Mathiae Beik: Notitia Comitatus Simighiensis a Georgio Gyurikovits ex exemplari Bibliothecae Primatialis descripta.. 20. o. OSZK. Kézirattár. Föl. Lat. 3374. 59
