Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)

1555.

Dselálzáde Musztafa: Kaposvár ostroma

Dselálzádé Musztafa — vagy saját szavaival: Musztafa bin Dse- lál (az 1400-as évek végétől 1575-ig) II. Szulejmán szultán udvari történetírója volt, aki a kor riportereként-mivel a valóságot úgysem írhatta meg-eltúlozta a látottakat s zengte a török fegyverek dicsőségét. E körülmény magyarázza a törökök stílusának túlzásait, amely kései utódjára: Evlia Cselebire csakúgy vonatkozik, mint saját magára. Dselálzáde Somogy területén »az alávaló gyaurok« kezén lévő várak közül többször emlegette: iPapocsát (Babócsa), Bilvárt (Bélavárt), Ber- zehcsét (Berzence), Ötvöst, Palkonyát, Sellyét, Kanizsát, Hatvant és Zákánt.

A felsorolt várak közül Berzencét és Babócsát tartotta a legnagyobbaknak és a legfontosabbaknak, mint amelyekben, akkor amikor ott a török uralom már berendezkedett, 500—500 mohamedán lakos lakott. Mindkét vár

»kulcsa volt a piszkos gyaurok országának és szilárd végső gátja a feslett erkölcsű makacsoknak, páratlan tornyaik hegyhez hasonlók, falaiknak orma a Szaturnuszig, alapjuk pedig a föld gyomráig ért. Városuknak és külvárosuknak terjedelme Nagy volt, mint a világ területe.«

Hogyan látta Dselálzáde Kaposvárt és annak 1555. szept. 4—17-i ostromát?

»Bástyái égbe nyúltak, árkának feneke a tenger vizéig ért le, palotáinak párkányai az égboltot érintik, belseje a szörnyeknek és a kutyáknak tanyája is tömve van a tévelygő gyaurok dögtesteivel, falai erősek, szilárdak s a levegőbe merednek.«

Majd így folytatta:

»Amikor Tujgon budai begterbég csapatai Kaposvárhoz közel fekvő Szent Jakab nevű vár közelében megállapodtak, a benne levő gyehennára való gyaurok — mivel nem volt elég erejük megbirkózni a győzelmes sereggel, — futásra vevén a dolgot, sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat. A Kaposvár mellett levő Mére nevű párkányban pedig négyszáz lovas volt a tűzrevaló gyaurokból. Azon éjjel felgyújtván a párkányt, összes háznépeikkel Kaposvárba mentek és eltonla- szolták a kapukat.

A következő napon a győzelmes beglerbég és az emirek az izlammak diadalmas seregével megindultak Kaposvár felé. De már előbb egy csapatot küldött volt előre, hogy a várat fogja körül. Amint a várban levő pokolra való gyaurok értesültek a dolgokról, egy csapat vitéz és harchoz értő tigris kijött a várból, hogy harcot kezdjen az előrejött gázikkal s a vár előtt megverekedtek. A pokolra valók szemtől szembe állván a győzelmes sereggel, az Istent imádó muzulmánok kezeiben levő kardok szomjaztak az ellenség vérére s eme lélekpusztító harcban jól lakván vele, arcuk olyan piros lett, mint a rózsa. Az igaz hit híveinek kezében levő íjjak meggörbítvén derekukat, a róluk elszabadult nyilak mint madarak repültek a pokolra való gyaurok testére és abban csináltak maguknak helyet. Ifcindi ide30.

60