Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IX. A felszabadulás és az élet megindulása Somogyban (1944. dec. 1. - 1945. jún. 30.)
7. A községi tűzoltóság újra átvizsgálandó, tűzkész állapotba hozandó, minden lakóháznál két hektoliter víz tárolandó és minden tűzoltószertárnál, váltakozóan, a szükség indokolta mértékben figyelő őrség állítandó fel. 8. A lakosság felhívandó, hogy vetett területeken sem lábas, sem apró jószág ne járjon és megakadályozandó, hogy az átvonuló katonai alakulatok vetett területen legeltessék állataikat. 9. A lakosság előtt közhírré teendő a községi bírákon keresztül, hogy magvak és állatok az iharosberényi orosz katonai parancsnokság engedélye nélkül nem adhatók ki, mert e tilalom megszegői feljelentetnek az orosz katonai parancsnokságnak Iharosberényben. Csurgó, 1945. április hó 14-én. Mirov sk. őrnagy, járási katonai parancsnok.« Forrás: Csurgói főszolgabírói iratok 427/1945. sz. 310. 1945. ápr. 15. »Űj Magyarország épül« A felszabadulás történelmi fordulójának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy 1945-ben véglegesen tárgyalóasztalhoz ülhessen a magyar nép. Illyés Gyula, a kiváló Kossuth-díjas író »Dunántúl népéhez — a felszabadult béresekhez, napszámosokhoz, summásokhoz, a földtelenekhez és a kisparasztokhoz« című kiáltványában Somogy népéhez is szólt: »Az öröm és a szomorúság hangján üdvözlünk benneteket barátaink és testvéreink, komoly szavunk van hozzátok. Ismerjük szenvedéseiteket, a régi és az új megpróbáltatásokat, magunk is átestünk rajta. Kívánjuk, hogy mielőbb együtt örvendhessünk annak, ami a háború gyötrelmei, a százados szolgaság után vár ránk: mindannak, amit közös erővel és közös munkával elérhetünk. Nem mondjuk, hogy feledjük a múltat. Nagyon is emlékünkben akarjuk tartani nemcsak azt, amit mi szenvedtünk, hanem azt is, amit apáink, nagyapáink, őseink szenvedtek a puszták zsúfolt cselédlakásaiban, a faluvégi viskókban és putrikban, mindazt a gyötrődést, nékülözést, megalázást, amiben a nagyúri és préposti könyörtelenség részeltette a szegényt. De nem feledjük a tegnapi szenvedéseket sem, a politika és a háború iszonyatosságait, amelyeket csak most ismertünk meg igazán. Tekintetünket emeljük mégis magasabbra, mert ami most történik, attól nemcsak a mi sorsunk függ, hanem a gyermekeinké, unokáinké, az egész magyar népé. Az úri Magyarország nincs többé. Buta és becstelen vezetői bűnéből az úri magyar állam bukásával a magyar nép is a végső veszély szélére jutott. Mindenütt gyász és siralom. Legjobb fiainkat vágóhídra és idegenbe hurcolták. A közös élet szervei megbénultak, bajos az utazás, a híradás. A sok rossztól első pillanatra szinte meg a jót sem látni. Pedig 501
