Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IX. A felszabadulás és az élet megindulása Somogyban (1944. dec. 1. - 1945. jún. 30.)
van, és olyan óriási, hogy azt mondhatjuk, azért érdemes volt még apáink tenger szenvedése is, érdemes lesz érte nekünk is fáradoznunk. Üj Magyarország épül. Igen, kaptunk egy nagy lehetőséget a sorstól, de csak lehetőséget, nem mást. Ha az egész magyar dolgozó népet egy emberhez hasonlítjuk, azt mondhatjuk, hogy a mellére, karjára hulló kardcsapások végre egyszerre levágták a láncait is. Szabad a keze, azt tehet, amit akar. Az élet nem áll meg. Nem állhat meg az ország működése sem. A rossz közlekedés miatt, akármilyen messze esett is Pest és Debrecen, az állam szervei ismét helyreállnak, részben már helyre is álltak. Egy nagy különbséggel. Szerveződés ép a távolság miatt nemcsak felülről kezdődik, hanem alulról is. Ismét lesz, kell, hogy legyen jegyző, tanító, mezőőr, valamifajta rend- fenntartó. Lesz bíróság is. Épp csak olyan lesz, amilyennek a nép akarja. Ez az egyik nagy lehetőség. A másik még nagyobb. A győzelmek útján gyorsan haladó Vörös Hadsereg a németek és német bérencek elűzésével elűzte a magyar szegényparasztság rabtartóit, a magyar föld bitorlóit is. A föld szabad. Ha a föld is szabad, a nép keze is szabad, igazán különös volna, ha a kettő nem találkoznék, ha a föld nem annak a kezére jutna, aki megdolgozza. »...<• Az első dolog, hogy a földet azonnal szálljuk meg és amilyen gyorsan csak lehet, vessük be. A jövendőnk fog kikelni belőle. Ha nem: a sírunk lesz.« ... »A földosztás megindult, de szinte elkerülhetetlen, hogy egy ilyen nagy vállalkozásban ne történjék kisebb nagyobb igazságtalanság. Helyre kell ütni! A nagy forduló felszínre vet egész sereg akamokot és szennyembert, aki csak hatalmaskodni akar és tönkreteszi a jó hírünket. Vissza kell nyomni őket! Az egész életetek olyan lesz, amilyennek akarjátok: amilyen akaratotok és erőtök lesz az átformálásához.« »•.. • Senki sem mondhatja, hogy hangunk nem higgadt. Amit az urak rossz lelkiismerete századokon át annyiszor falra festett: nem hánytuk vasvillára őket, nem gyújtottuk fel kastélyaikat. Nem kívánunk vért. Egy feltétellel, ha más sem kívánja a mi vérünket, a mi verejtékünket, ha nem akarnak újra szolgaságba, szegénységbe nyomni bennünket. De ha bárki erre vetemednék, megismerné nemcsak hangunk erejét, hanem öklünket is. Felemelhetjük és fel is emeljük újra a mi történelmünk legdicsőbb hősének és példaképének, Dózsa György elbukott lobogóit.« Forrás: Somogyvármegye, 1945. április 14. sz. A kiáltvány először a Szabad Szóban jelent meg. 311. 1945. Földosztás Somogybán Évszázadok hiábavaló harcai után a felszabadult nép 1945 tavaszán megyéinkben is készen állott az antifeudális argárforradalom keresztülvitelére. Ismeretes, hogy Dunántúlon a nagybirtokos megyék soréiban Somogy foglalta el a második helyet (43%), Fejér megyét követve az élen. Ilyen birtokviszonyok között élt a megye össznépességének 46 százaléka. 502
