Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

IX. A felszabadulás és az élet megindulása Somogyban (1944. dec. 1. - 1945. jún. 30.)

A fasiszták súlyos veszteségek árán a főcsapás irányában visszaszorították csapatainkat és a 64. hadtest balszárnyán, 5 km mélyen beékelődtek védelmünkbe.

A hitleristák március 6-án 17.00-ig elérték Földhíd-puszta vonalát. Hogy megállíthassuk a -támadást Kaposvár irányában, erős csapást kellett mérnünk a 64. hadtest második lépcsőjével (113. lövészhadosztály) Kiskorpád körzetéből Jákó általános irányában. A feladat az volt, hogy visszavessük az előnyomuló ellenséget, megerősítsük és szívósan védjük a nagybajomi— jákói út mentén húzódó reteszállást, s megakadályozzuk, hogy az ellenség áttörjön Somogysárd irányában.

A 113. lövészhadosztállyal egy időben avatkozott a harcba az 1. Bolgár Hadsereg 12. gyaloghadosztályának 31. gyalogezrede, amely Csököly körzetéből indított ellenlökést Jákó irányában, a támadó ellenség szárnyába. Ez az ellenlökés megállította az ellenség támadását, és a németeket 1,5—2 km-rel visszavetette Jákó körzetébe. A 113. lövészhadosztály egységei elfoglalták a nagybajomi—jákói utat, s ezzel elvágták az ellenség Kaposvárra vezető útját. A bolgár ezred elfoglalta Jákó déli szegélyét.

A Nagybajomtól északra támadó ellenségnek csak Setétkerék-pusztát és Csikota-pusztát sikerült elfoglalnia március 6-án. További támadását a 73. gárda-lövészhadosztály megállította.

Az ellenség elgondolása teljesen világos volt számunkra: főereje a 64. lövészhadtest arcvonala előtt, Nagybajom—Jákó területén összpontosult. A hitleristák arra törekedtek, hogy kijussanak Somogysárd—Kiskorpád vasútállomás körzetébe, átvágják a műútat és tovább támadjanak Kaposvár általános irányban, a szárnyakon pedig kiszélesítsék az áttörést Hetes és Csököly—Kadarkút irányában. Hogy ezt megakadályozzuk, március

7-én éjjel megerősítettük az elfoglalt terepszakaszt. A gyalogság harcrendjében több tüzérséget jelöltünk ki közvetlen irányzású tüzelésre, a

64. lövészhadtestet megerősítettük harckocsikkal és rohamlövegekkel — a hadsereg tartalékából — és néhány páncéltörő tüzérezreddel. Elhatározásunk az volt, hogy szívós védelemmel kifárasztjuk az ellenséget, majd támadásba megyünk át.

Március 7—9-e között az ellenség harcba vetve tartalékait, elkeseredetten rohamozta a 64. lövészhadtest állásait Nagybajomtól keletre. Különösen elkeseredett harc lángolt fel a 113. lövészhadosztály arcvonalszakaszán a Kiskorpád—Somogysárd irányban, ahol az ellenség fő erejét összpontosította, s arra törekedett, hogy Kaposvár irányában áttörjön. A 113. lövészhadosztály csak egy napon, március 7-én, 15 ellenlökést hárított el. Minden egyes ellenlökésben öt-hat ezrednyi gyalogság vett részt, 50—60 harckocsitól és 30—10 rohamlövegtől támogatva.

Az ellenség március 9-ig — súlyos vérveszteség árán — elfoglalta Balázs- ka-pusztát (Nagybajomtól délkeletre) és Nagysári pusztát. Továbbjutni azonban nem tudott.

Ezekben a napokban 30 német harckocsi és rohamlöveg semmisült és rongálódott meg az aknákon.

Az ellenség — erőinek átcsoportosítása után — tovább rohamozva Kiskorpád—Somogysárd irányában, március 10-én reggel 40 perces tüzérségi előkészítés után mintegy öt ezrednyi gyalogsággal és 30—40 harckocsival támadásba ment át a 299. lövészhadosztály és a 12. bolgár hadosz495