Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

IX. A felszabadulás és az élet megindulása Somogyban (1944. dec. 1. - 1945. jún. 30.)

éjjel, a 64. hadtest csapatainak északi és délnyugati irányú csapásával sikerült elfoglalnunk ezt a fontos pontot.

Az 57. hadsereg támadása azzal fenyegette a németeket, hogy elvesztik a nagykanizsai olaj lelőhelyeket és a városon átvezető fő közlekedési utakat, amelyek összekötötték Magyarországon levő erőiket a Jugoszláviában és Görögországban harcoló balkáni csoportosítással. Ezért arra kényszerültek, hogy átcsoportosítsák Jugoszláviából a nagykanizsai irányban a 2. páncélos hadsereget (nyolc gyaloghadosztály, gépesített dandár és megerősítő eszközök). Ezután megszállták az előre berendezett állásokat Keresztár—Marcali—Nagybajom—Nagyatád—Vízvár között. A kedvező állások szívós védelmével és a tartalékok erős ellenlökéseivel sikerült a németeknek 1944 december végéig feltartóztatniuk hadseregünk támadását, amely erre az időre kijutott a Balaton déli partjához.

Az 57. hadsereg csapatai a magyarországi harcokban 1944 novemberében és decemberében több mint 800 lakott helységet szabadítottak fel, köztük Pécset, Dombóvárt, Kaposvárt, Szigetvárt, Barcsot. Március végéig a hadsereg védelmi harcokat folytatott a Balatontól délre, szilárdan tartva az elfoglalt állásokat, és biztosítva a 3. Ukrán Front főcsoportosításának tevékenységét a székesfehérvári és budapesti irányban.

Különösen súlyos harcokat vívott az 57. hadsereg 1945 márciusában. A hó elején a német hadvezetés ellentámadást indított a Balaton körzetében, hogy szétzúzza a 3. Ukrán Front csapatait és Budapesttől délre elérje a Dunát. Előttünk a 2. páncélos hadsereg tevékenykedett, kb. 70 000 emberrel, több mint 1000 löveggel, 100—150 harckocsival és rohamlöveggel. Erőink zöme Keresztúr és Kutas között védett, 60 km széles arcvonalon. A hadtestek és hadosztályok harcrendje kétlépcsős volt. A 104. lövészhadosztály és a 32. gépesített dandár Kaposvártól nyugatra helyezkedett el a hadsereg tartalékában. Az 57. hadseregtől balra az 1. Bolgár Hadsereg csapatai védtek.

Az 57. hadseregnek meg kellett akadályoznia, hogy az ellenség áttörjön Kaposvár irányában, s miután kifárasztotta annak erőit, támadásba átmennie. A hadsereg és a magasabb egységek ennek megfelelően dolgozták ki a harc megvívásának tervét. A csapatok nagy munkát végeztek, és március 5-ig lényegében befejezték a védőállások műszaki kiépítését, általában 30 km mélységben.

1945. március 6-án 07.00-kor erős tüzérségi előkészítés után az ellenség támadásba ment át a 64. lövészhadtest (parancsnoka Kravcov vőrgy. volt) sávjában Kutas—Nagybajom körzetében, Kaposvár általános irányában mérve főcsapást. A támadásban három gyaloghadosztály (a 118., 134. és a 71.) vett részt, harckocsik és rohamlövegek támogatásával.

Nagybajomtól északra (Setétkerék-puszta—Csikota-puszta körzetében) az 1. hegyi lövész hadosztály mért kisegítő csapást. A kaposvári irányban elérendő siker továbbfejlesztésére a 16. gépesített hadosztály állt készenlétben, a második lépcsőben. Az ellenség, főcsapása körzetében, arcvonal- kilométerenként négy gyalogzászlóalj, több mint 1000 löveg és 20—25 harckocsi sűrűséget hozott létre.

A támadás kezdetén hadseregünk egész tüzérségi tűzét a támadók harcrendjére összpontosítottuk. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett és támadásának üteme erősen csökkent. A 64. hadtest második lépcsője ellenlökésekre készült.

494