Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

Forrás: OL. FM. 1925—62—25297. Közli: Kiss Dezső: Parasztsors—parasztgond 1919—1944. Bp. 1960. 55—56. oldal 251. 1924. »Levettek lábamról a grófi parolák, a nagyúri cirógatások, a miniszter­ség, a kegyelmes cafrang és elárultam a falut« Az ellenforradalomnak félelmetes politikai manőverei voltak a je­lentős ellenzéki pártok vezetőinek a korrumpálására. Nagyatádi Szabó István és kisgazdapártja árulásának és tragikus bukásának is ez volt az egyik oka. A paraszt kegyelmes úr őrülésbe burkolt alakjára ismerhetünk Szabó Dezső: Segítség c. kötetében, amely a Horthy-kori Magyarország korruptságának és züllöttségének gúnyos és könyörtelen leleplezése. Né­hány részletet idézünk e kötetből, amely — természetszerűleg — az író közismert túlzásainak és megalomániájának is hű tükörképe. »... Te tudod, hogyan küzdöttem fel magam, már meglett korban, a paraszti sorból. Tudod, hogy a magyar falu miért segített erejével. Mert a magyar falu szája, esze és joga voltam. A magyar paraszt hazájává akartam tenni az országot. A magyar falunak akartam megadni az állam kialakulásában azt a súlyt, amely megilleti. A magyar paraszt hite tett politikai lobogóvá. Aztán nagyurak közé kerültem és gyenge lettem. Le­vettek a lábamról a grófi parolák, a nagyúri cirógatások, a miniszterség, a kegyelmes cafrang és elárultam a falut.« »■... És ezzel az erővel hagytam magamat lekegyelmesurazni! Soha nem lesz még olyan pillanata a parasztnak, mint most volt! Ö vette meg véré­vel az országot a háborúban, ő vette meg paraszterejével az országot a két forradalom alatt. Mindent neki lehetett köszönni, most volt a perc, mikor odazuhant joga minden lelkiismerete. És én most árultam el! Fél­tem a tüzes tróntól, kegyelmes úr voltam, miniszter voltam. Csodálom, hogy még senki sem köpött az arcomba.« ». .. És most kell meghalnom, most, amikor mindent megbántam, ami­kor még mindent jóvá tudnék tenni. Oh, hogy fel tudnám most két ka­romon emelni a magyar falut. De nincs kegyelem számomra: nagyon fél­nek tőlem. Sok tátott szájnak az érdeke, hogy én elpusztuljak.« »... Az új változás elején (célzás a Horthy-kor ellenforradalmára) me­gint megjelent a fórumon. Most már nagy párttal a háta mögött és oda­tartotta a falu erős tenyerét az új kalandorok elé, hogy a nagy történel­mi adósságot megszedje. A két forradalom alatt a parasztság annyira az egyetlen erkölcsi és anyagi erő volt, hogy a magyar falunak ezt a ha­talmas küldöttjét még az ellenforradalom vérebei is csak körülszagolták, de nem merték bántani. Különben is: átrontó tekintetével, paraszti fur- fangjával bírta a csatát minden alamuszi terv ellen. A megszeppent érdekszövetségek ügyesei aztán okosabbat találtak ki. Nagy tisztelettel vették körül, magasztalták, kikérték mindenben a véleményét és tárca­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom