Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
nélküli miniszterséget is adtak neki. És ez a földerejű, ravasz-szemű paraszt túlságosan magyar volt, hogy a szép szónak, az ünneplésnek, a nagy- uraságnak ellene tudott volna állani. Minden este halálos undorodással vitte magát az ágyba, mert érezte, mint ad fel napról napra mindent, amiért neki ereje s a falunak hite volt benne. A nagy belső földrengésben minden este megfogadta, hogy holnap igazán megrázza az oszlopot, holnap ismét visszatisztul, visszaerősödik a magyar faluhoz. De a holnapból minden nap holnap lett. Az Erős János meséje csodálatosan testesült meg a mese földjéből kinőtt emberben. Fokonként lopták meg, percről percre csalták: és János nem haragudott. Lassanként utolérte minden magyar géniusz szokott tragédiája. Teljesen elmagányosodott, még barátaival szemben is. A feléje hajló tiszteleten mind jobban átütött a gúny s még alantas hivatalnokai is »az a sült paraszt« néven emlegették. Rendszeresen terjesztett rágalmakkal hidegítették el még híveit is tőle. Teljesen aláásták, hogy amelyik percben visszaemlékezik ős önmagára, minden aknát fel lehessen robbantani alatta. Ez a burkolt hajsza, a bársonyba rejtett karmok s különösen az éjszaka felmerülő szemrehányó szemek megtörték acél-egészségét. A falu hatalmas Toldija megrokkant. Fáradtan, halálos undorodással eltelve az emberek és önmaga iránt; talán már csak arra volt alkalmas, hogy megássa önmaga sírját. Az egyenes barázdát hasító parasztból valóságos Hamletje lett a magyar falunak. Minden éjjel visszajött belé a régi tiszta harcos és ennek számonkérő szemei előtt megfogadta, hogy másnap megkezdi a magyar falu nagy történelmi harcát. Aztán eljött a másnap és leikével most már ezer félelem, ezer aggodalom játszott kötélhúzást. Amit az egyik percben megváltó tervnek látott, a másik percben az ország veszélyét látta benne. Az az erő, mely oly biztos vágással suhintotta a kaszát, az ész, mely oly nyílegyenesen mutatott az akarat elé: félénk tántorgóvá lett. Már látta minden dolognak a visszáját is és ahol döntő felelősséget kellett volna vállalni: ő csak aggódni, csak ténferegni tudott.« Forrás: Szabó Dezső: Segítség. Bp. 1925. II. k. 42—46. oldal. 252. 1925. január 19. Bartók Kaposváron Bartók Béla önálló hangversenyt adott a Városi Színházban 1925. január 19-én. Műsorán Scarlatti, Chopin, Beethoven, Liszt, Debussy művei szerepeltek, saját szerzeményeiből pedig a Medvetánc, az Allegro barbaro, az Este a székelyeknél, az I. Román tánc és a Sonatina. A hangversenyt Mariházy Miklós színigazgató ráfizetéssel rendezte, mivel »a mi zenevilágunk, Zeneakadémiánk díszét alig félház hallgatta a színházban.« Az egyik napilap: a Somogyi Újság 1925. január 21-i száma az alábbi figyelemre méltó bírálatot írta a hangversenyről: »Az ízig-vérig magyar nagy zeneművészek egyik legfényesebb csillaga mutatta be káprázatos művészetét tegnap este a városi színházban. Az 408
