Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
13. A somogyvári íormuláskönyv Somogy vár jelentőségéről beszél a marosvásárhelyi Bólyai- könyvtár egyik kódexében helyet foglaló íormuláskönyv is, amely Bó- nis György kutatómunkája nyomán vált ismeretessé. Ez a formulás- könyv igen sok adatot tartalmaz a Mátyás-kori Somogyvárról, amelyben -— megyeszékhely lévén — köztudományt vettek az emberek és a nádor is többször megfordult falai között. A somogyi nevek és települések százai fordulnak elő e formulás- könyvben. Különösképp sok említés tétetik a környékbeli településekről a mai fonyódi (korábban lengyeltóti) járás helységeiről. (Osztopán, Edde, Pamuk, Lak, Szentmihálykéki, Tetves, Akcs, Magyari (a kettő ma Buzsák), Thul, Nándord (ma Lándord), Besenyő (Lengyel) Tóti, Szamárkút, Rád, Csehi, Boglár, Lelle, Szemes, Péntekhely, a régi két Gamás: Egyházasgamás és Tittösgamás, Visz, Berkes, Babod, Alcs, Tárd, Vitya, Gercse, Gilje, Remete.) Nem vitás, hogy Somogy birtokos családjai a somogyvári bencés konvent hiteleshelyénél őriztették irataikat, íratták át, másoltatták vagy mutatták be azokat az okleveleket, amelyék a tulajdonukban voltak. A monostor kegyurai 1410-ben a Marcaliak, 1460-ban a Laki-Thu- zok voltak. 1467-ben már Mátyásé volt, aki ez évben kommendátor kinevezését kérte a konvent élére a pápától. E kommendátorok közül Fegyverneki Dénes, Kálmáncsehi Domonkos és Csaholy Péter neve a legismertebb, az utóbbinak a neve már nem is szerepel a formu- láskönyvben. 1483—1493 között, Kálmáncsehi idejében, jegyezték be az utolsó oklevelet a könyvbe. Ekkor már igen kicsiny és rossz állapotban levő monostor volt a somogyvári, az 1508. évi vizitátorok mindössze csak 5 szerzetest találtak falai közt, véglegesen azonban csak a török hódoltság pusztította el. Az egyetlen ismert középkori íormuláskönyv léte Somogy középkori jelentőségét bizonyítja — igazolva azt, hogy a XV. században jelentős közhivatali élet központja volt a somogyvári hiteshely. A formulás- könyv összeállítója — Bónis György szerint — az a kékesei Izsó János ügyvéd lehetett, aki a somogyvári konvent világi nótáriusa (jegyzője) volt, s aki a 70-es évek derekán a Zichyek és a Szerdahelyiek jogi képviselője is lévén, hozta létre e rendkívül értékes könyvet, amely a középkori szokásjog megismeréséhez jelentős forrásokat tartalmaz. Két szemelvényt idézünk a formuláskönyvből Bónis György fordításában. »33. Szőlőzálogosítás. (Egy hiteleshely előtt) Somogwar-i Miklós (dictus) János fia: István deák az egyház földjén, Somogwar oppidum területén, a Közép Nesth hegyen fekvő szöllejét minden hasznával a prov. Somogwar-i Sixtusnak és feleségének: Luciának a teljesen felvett 8 arany forintért elzálogosítja s a visszaváltásig szavatosságot vállal. 34. Száintóföldzálogosítás. (Egy hiteleshely előtt) Berkes-i Ambrus fia: Albert a Somogy megyei 36
