Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
Berkes birtokából 7 hold szántóföldet, melyből kettő a Zarwaskwth nevű helyen (délről közúttal, északról a Zarwaskwth-tal határolva), öt pedig a Cherallya nevű helyen egyvégben, kelet-nyugati irányban fekszik (északról Benkes-i Albert erdejével, délről Thethwes-i Péter fia szántóival határolva), minden hasznával Thethwes-i Gergely fiának: Jánosnak a felvett másfél arany forintért elzálogosít úgy, hogy a zálogösszeg kifizetésekor visszakapja, és addig szavatosságot vállal.« Forrás: A somogyvári formuláskönyv. Bónis György regesztái. Kézirat. Irodalom: Bónis György: A somogyvári formuláskönyv. Különlenyomat a Kelemen Lajos emlékkönyvből. Kolozsvár, 1957. 14. XI—XV. század Somogy vármegye besenyő telepei Szokolay Margit A magyarországi besenyőtelepekről írt tanulmányában az alábbiakat olvashatjuk: »Somogy vármegye besenyő telepeiről a székesfehérvári János-lovagok részére III. Béla királytól 1193-ban kiállított megerősítő levél emlékezik meg és emléküket a helynevek is őrzik. A somogyvári apátság alapítólevelében (1091) a birtokok közt találunk egy falut »Pincinaticorum villa« néven. Mivel az oklevél fogalmazója Odiló saSnit-gilIesi apát környezetében keresendő, a falu neve a besenyők nevének francia formáját tartotta fenn. Ez nem más, mint az a Besenye vagy Besenyőfalu, melyről III. Béla király 1193. évi oklevelében így szól: »Inde ad villam Gurgeteg, inde ad cutules, in de ad villám Bissenorum«. Csánkinál (II. 593.) Besenyw, 1437; Nagyatádtól délkeletre esik. Valószínűleg a mai Rinyabesenyő, mely az 1332—37. évi tizedjegy- zókben már előfordult, tehát ekkor már plébániája volt. Bessenyő néven fordul elő a mai Lengyeltóti községhez tartozó Fehér- és Fekete-Bézseny puszta. Az oklevelekben 1298-ban terra Bastnew, 1335-ben Possessio Beseneu iuxta Bala tinum, az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékben pedig Beseneu alakban fordul elő. Részben a türki prépostságé, részben a gordovai Fancsoiké volt. Besenye-Szent-György. 1303: Valent de Scto. Georgio et Joaeh; a gordovai Fanesok birtoka volt. A mai Balatonszentgyörgynek feiel meg Marcalitól északnyugatra. Ugyancsak Besenye-Szent-György (1409: Zenthgyergh, 1424: Besenye Zent Gyerg) a szintén részben gordovai Fanesok birtokához tartozó azon helyiség, mely a Lengyeltótitól északnyugatra elterülő (Fekete-) Bézseny pusztával szomszédos mai Szentgyörgyi pusztának felél meg. Templomát 1424-ben említik. Eltűnt falunév e megyében Éríemlak, melyből Értem besenyő törzs név mutatható ki. Besenyőkre emlékeztető helynév még: Besenyőmál (1229-ben Besenurnai) és Besenyő-uta, 1279-ben ut a Kapos vizénél (Besenuvta).« Forrás: Szokolay Margit: A magyarországi besenyőtelepekről. Föld és Ember 1929. évf. 76—77. old. 37
