Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)

— a vasvári káptalan bizonysága szerint — 1543-'ban a Derssfy ügyben Somogyvárra megidézett tanúkat nem tudta kihallgatni, mivel a perlekedő felek egyike sem mert — a török portyázöktól való félelem miatt

— a hiteleshely előtt megjelenni.

A század második felében már egyre nehezebbé vált a hiteshely munkája, s működését csakhamar be is fejezte Somogybán. Az 1575. évi XVII. t. c. alapján elrendelték iratainak Szombathelyre való átszállítását a kapornaki konvent és zalavári apátság irataival együtt, ahol azok további őrzését a vasvári káptalanra bízta a törvény.

Az 1575. évi XVII. törvénycikk így hangzott:

' »Minthogy pedig a zalavári és kapornaki konventek (amelyeknek bizonyságtevői azelőtt Somogy, Zala és Veszprém vármegyékben, a különböző törvényes végrehajtásokban eljártak) teljesen rombadőltek; és mivel a perlekedő feleknek oda sem a bemenetele, sem az onnan kijövetele nem bátorságos, sőt ott többé papokat sem lehet tartani:

1. §. Hogy a perlekedő feleken e 'részben segítve legyen, megállapították, hogy addig, amíg azt a két konventet újból szervezik az említett vármegyékben a vasvári káptalan, vagy annak megszűnése esetén (amitől Isten mentsen) a pozsonyi káptalan a végrehajtásokat végezhesse.«

Zala megye közgyűlésének egyik 1580. évi határozatából tudjuk,

— amely elrendelte a zalavári és a kapornaki levéltárak Szombathelyre való áthelyezését — hogy még évek múltán sem történt meg az iratok átköltöztetése, hiszen a megye közgyűlésének 1583-ban szept. 11-én ismételten sürgetni kellett a törvény végrehajtását. Sőt, az egyik utolso kiadványként számon tartott 1603. szept. 27-1 oklevél szerint a Szombathelyre történő áthelyezés minden valószínűség szerint csak 1603 után, tehát a XVII. század első évtizedében történt meg.

További sorsáról még kevésbé tudunk, miután semmiféle jelentés nem érkezett róla — a vármegyei levéltárakhoz hasonlóan — a levéltárszervező Batthyány Lajos nádor 1755 áprilisában és májusában szétküldött anyag- és adatgyűjtő körleveleire.

Jóllehet e káptalani és konventi hiteleshelyek levéltárainak hiányossága ismeretes volt, hiszen kötelességük lett volna az 1500 előtti évekről, nemcsak a saját jószágaikról szóló legrégibb okleveles anyagnak, hanem a másokra vonatkozó iratoknak a megőrzése is, — aminek elmulasztása miatt el is marasztalta őket az 1723. évi 43. t. c. — még e nagy hiányosságok ellenére is irataiknak elpusztulása igen érzékenyen vesztesége az e századok teljes feltárására irányuló történetkutatói törekvéseknek.

Irodalom:

Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Bp 1902. 642, 644—645, 261 .o. Fára József: Zalavármegye levéltára. Levéltári Közlemények 13. évf. 218. o. Kanyar József: Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962.

35