Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
alkalmával Atha palatinus meghívta a királyt és a herceget, hogy a Szent J>kab tiszteletére elnevezett zselici monostora felszentelésén vegyenek részt, ami meg is történt.-« Lényegében Pauler Gyula is ezt írta a Képes Krónikára hivatkozva : »Ottó, vagy magyarosan Atha, Salamon nádora 1066-67 körül, Somogybán, a mai Kaposvár melletti Zsebében, Zselickisfaludon {?), mikor még somogyi ispán volt Szent Jakab tiszteletére kolostort épitett (1061), melynek felszentelésén, mint vendégei, Salamon és Géza herceg is megjelentek.« A monostor alapításáról Ottó ispán az alábbiakat mondotta: »Monostort alapítottam tehát Istennek és Szent Jakabnak (a tiszteletére) és ami vagyancm volt, vagy amit uraimtól kaptam a király s ezen ország összes nagyjainak helyeslésével és tanúsága mellett, lelkem üdvéért, mindent odaadtam, oly feltétellel, hogy amíg élek, a monostort az apátommal együtt én magam igazgatom és viselem gondját, halálam után pedig egy püspöknek, vagy ispánnak, illetve rokonomnak, vagy unokatestvéremnek se legyen hatalma fölötte, hanem körültekintő gonddal király urunk rendelkezzék fölötte.« A somogyi ispán tehát »sajátegyházat«, »sajátmonostort« (ecclesia propria-t, Eigenkloster-t, Eigenkirché-t) alapított, amely felett szabadon rendelkezett, s halála esetére az örökös kijelölését a királyra bízta. Ez az Ottó-féle oklevéltöredék igen jelentős új adatokkal szolgál megyénk kora középkorára. E nemzetiségi monostor — amelynek a feltárását Nagy Emese régész végezte, ahol is két egymástól teljesen független épülettest: egy nyolcszögű kápolna és magának a kolostor épületének az alapjai kerültek a felszínre — »annak a XVI. századi szekulari- zációs folyamatnak a néma tanúja — mint Kumorovitz Bernát mondja —, amely a világi és az egyházi nagybirtokok között a politikai hatalom megszerzéséért megvívott harcnak volt az eredménye«, s amely — végül is — a XIV. és a XV. századi hatalmaskodásoknak esett ádozatul. Diplomatikánk legelső és legbecsesebb kincsei közé tartozik az a magánoklevél, amely Szepesi Jakab országbírónak Visegrádon 1377. febr. 28-án kelt ítéletlevelét tartalmazza, s benne Ottó somogyi ispán 1061-i oklevelének kb. 975 szavas interpolált, s részben összevonás útján rövidített szövegét. Az értékes oklevelet 1957 nyarán találta meg Kumorcvitz L. Bernát professzor az Ühtritz-Amadé család levéltárának az Országos Levéltár által lefényképezett filmanyagában. A zselicszentjakabi bencés monostor alapításáról szóló pecséte- letlen oklevél jelentős forrása a korai magyar feudalizmus történetének. Eredeti szövegét Györffy György szabályzata szerint és közreműködésével Kumorovitz L. Bernát adta közre a Tanulmányok Budapest múltjából, XVI. (Bp. 1964.) kötetében. A. jelentős oklevél Kenéz Győző fordításában így hangzik: »Én Ottho, Gewr fia, a Gewr nemzetségből, Somogy vármegye ispánja, mivelhogy Isten félelme és a mi uralkodónk jóakarata nyomán gazdag vagyok és bővelkedem mindenféle vagyonban, s minthogy folytonos elmélkedésem lelkem üdvéért, erre indított, — tanácsot kértem a lelki atyáktól, hogy mi módon üdvözülhetnék. Megkapván pedig a bölcsek tanácsát, hallják meg az összes keresztények mindazt, amit sok napon át határoztam el lelkemben, azt ti., hogy hogyan kezdettem meg és 30
