Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)

alkalmával Atha palatinus meghívta a királyt és a herceget, hogy a Szent J>kab tiszteletére elnevezett zselici monostora felszentelésén vegyenek részt, ami meg is történt.-« Lényegében Pauler Gyula is ezt írta a Képes Krónikára hivat­kozva : »Ottó, vagy magyarosan Atha, Salamon nádora 1066-67 körül, Somogy­bán, a mai Kaposvár melletti Zsebében, Zselickisfaludon {?), mikor még somogyi ispán volt Szent Jakab tiszteletére kolostort épitett (1061), melynek felszentelésén, mint vendégei, Salamon és Géza herceg is megjelentek.« A monostor alapításáról Ottó ispán az alábbiakat mondotta: »Monostort alapítottam tehát Istennek és Szent Jakabnak (a tiszteletére) és ami vagyancm volt, vagy amit uraimtól kaptam a király s ezen ország összes nagyjainak helyeslésével és tanúsága mellett, lelkem üdvéért, mindent odaadtam, oly feltétellel, hogy amíg élek, a monostort az apátommal együtt én magam igazgatom és viselem gondját, halálam után pedig egy püspöknek, vagy ispánnak, illetve rokonomnak, vagy unokatestvéremnek se legyen hatalma fölötte, hanem körültekintő gond­dal király urunk rendelkezzék fölötte.« A somogyi ispán tehát »sajátegyházat«, »sajátmonostort« (ecclesia propria-t, Eigenkloster-t, Eigenkirché-t) alapított, amely felett szabadon rendelkezett, s halála esetére az örökös kijelölését a királyra bízta. Ez az Ottó-féle oklevéltöredék igen jelentős új adatokkal szol­gál megyénk kora középkorára. E nemzetiségi monostor — amelynek a feltárását Nagy Emese régész végezte, ahol is két egymástól teljesen füg­getlen épülettest: egy nyolcszögű kápolna és magának a kolostor épüle­tének az alapjai kerültek a felszínre — »annak a XVI. századi szekulari- zációs folyamatnak a néma tanúja — mint Kumorovitz Bernát mondja —, amely a világi és az egyházi nagybirtokok között a politikai hatalom megszerzéséért megvívott harcnak volt az eredménye«, s amely — végül is — a XIV. és a XV. századi hatalmaskodásoknak esett ádozatul. Diplomatikánk legelső és legbecsesebb kincsei közé tartozik az a magánoklevél, amely Szepesi Jakab országbírónak Visegrádon 1377. febr. 28-án kelt ítéletlevelét tartalmazza, s benne Ottó somogyi ispán 1061-i oklevelének kb. 975 szavas interpolált, s részben összevonás út­ján rövidített szövegét. Az értékes oklevelet 1957 nyarán találta meg Kumorcvitz L. Bernát professzor az Ühtritz-Amadé család levéltárának az Országos Levéltár által lefényképezett filmanyagában. A zselicszentjakabi bencés monostor alapításáról szóló pecséte- letlen oklevél jelentős forrása a korai magyar feudalizmus történeté­nek. Eredeti szövegét Györffy György szabályzata szerint és közreműkö­désével Kumorovitz L. Bernát adta közre a Tanulmányok Budapest múlt­jából, XVI. (Bp. 1964.) kötetében. A. jelentős oklevél Kenéz Győző fordításában így hangzik: »Én Ottho, Gewr fia, a Gewr nemzetségből, Somogy vármegye ispánja, mivelhogy Isten félelme és a mi uralkodónk jóakarata nyomán gazdag vagyok és bővelkedem mindenféle vagyonban, s minthogy folytonos elmélkedésem lelkem üdvéért, erre indított, — tanácsot kértem a lelki atyáktól, hogy mi módon üdvözülhetnék. Megkapván pedig a bölcsek tanácsát, hallják meg az összes keresztények mindazt, amit sok napon át határoztam el lelkemben, azt ti., hogy hogyan kezdettem meg és 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom