Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
1870. ápr. 26. Nyílt levél a somogyi népnevelésről 1870. febr. 7-én a Tankerületi Iskolatanács kaposvári ülésén nyilvánosan közzétette -— pár héttel később a sajtó is — a megye tanfelügyelőjének az iskolalátogatások alkalmával szerzett tapasztalatait. A negatív jelenségek között az alábbi tapasztalatok szerepeltek: a) a rendetlen iskolábajárás, b) a szakképzetlen és hanyag tanítók munkája és rossz díjazása, c) az iskolaépületek alkalmatlansága, és rossz felszerelése és d) a felügyelet és ellenőrzés hiányossága. Elsőként a »Szigetvár vidéki tanító-egylet« gyöngyösmelléki választmányi ülése válaszolt nyílt levélben a tanfelügyelőnek. A közzétett dokumentumból a tanítók nézeteit csak akkor érthetjük meg lényegében, ha utalunk az iskolaszékekben helyetfoglaló földesúri képviseletre, a papokra és a módosabb parasztokra. »•a rendetlen iskolábajárás, mely egyrészről onnan származik, hogy vannak helyek, hol a népiskolai oktatást tárgyazó 1868. évi 38. t. cikket volta- képen még nem ismerik; másrészről, hogy a tanitók nem jegyzik a mun- lasztók neveit, vagy ha jegyzik is, a néptől való félelem miatt a mulasztói;: névsorát nem adják át a községi elöljáróságnak; ahol pedig átadják is, ezek nem büntetik a mulasztók szüleit. — Ez az első tapasztalat. Örülünk, hogy Nagyságod rátalált a bibére. — Míg az iskolaszék, mely a néppel rokonsági, sógorsági, komasági kötelékkel a legszorosabban van egybefűzve, — melynek egyik érdemes tagja részegen, pipaszóval lép az iskolába, a másik interpellálja a tanítót, mért irat a gyermekekkel irkába?, a harmadik, mért nem metsz számukra tollat? stb. gyakorol a néptanító fölött első fokú bíróságot, addig radicalis gyógyításra gondolni sem lehet. Ismertünk egy szerencsétlen ősz tanítót, ki 38 évi fáradhatatlan működése után éppen emiatt kenyér nélkül marad a közelmúlt évben, Szülök mezővárosában történt, azonban a népnek ezen humánus eljárásáról úgy látszik senkinek sincs tudomása. A nép — valljuk be lésügyünk sohasem fog fölvirágozni. Meg nem foghatjuk, hogy tehette mondhatnék ellenszenvvel viseltetik. Kívánhatja e tehát valaki, hogy a tanító ily viszonyok közt a mulasztók bejelentése által magát a népnél meggyülöltesse? — Ha azt akarjuk, hogy a néptanító hivatásának igazán, a szó legszebb, legnemesebb értelmében megfelelhessen, föl kell őt mentenünk a nép suprematiója alól. A tanító kinevezési, előléptetési és ha kell áthelyezési jogát az államnak kell kezébe vennie, mint Bajorországban. A néptanítónak államhivatalnoknak kell lennie. Enélkül népnevelésügyünk sohasem fog fölvirágozni. Meg nem foghatjuk, hogy tehette le a népiskolaügyet a törvényhozás a nép kezébe, midőn nevelésének,, művelődésének szüksége minden oldalról hangsúlyoztatik.. Ez oly contradictio, mely magát okvetlenül megbosszulja. A tanítók nem elég szakképzettsége, párosulva igen soknál a hanyagsággal is; mert a helyt nem állható tanmódon kívül legtöbb tanodában mind ez ideig nem tanítanak egyebet vallás, erkölcstan, olvasás, írás és számolásnál. Utóbbinak sok esetben oka a rossz díjazás, s a fizetéseknek hanyag beszolgáltatása. — Ez a második tapasztalat. — Vizsgáljuk meg egy kissé közelebbről. — Míg erőben vagyunk, míg dolgozni bírunk — 163. 274
