Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

községenkint, és pedig a távol eső községek jöttek elsőben. A székvá­rosban annyi ember, mennyit 49 óta alig láttunk, mert a szélsőbal nemcsak szavazóit, hanem a községek más polgárait is mind beparan­csolta. Ünnepi színben minden s a házakról egész lobogóerdő lengett. Somssich pártján az egész értelmiség; birtokos osztály, kereskedelem, emberei: az izraeliták egészben; a polgárság színe, java. Kossuth párt­ján — '5—6 vezetőn kívül — az ígéretekkel, a név varázsával megmáko- nyozott néptömeg, mely csak egy Istent ismer, s egy Kossuthot; ezeken kívül pedig (számtalanon belőle) csak legeld, szántóföld osztást s oly vá­gyakat, melyek valóvá érve megásnák a haza sírját. Mindkét párt ve­zérei folytonos izgásban, futkozásban, nehéz cseppeket izzadva, és ren­dezve községeiket a szavazásra. A szélsőbal utolsó katonáját is ösz- szeszedte; ha világtalan, vak volt, vezették: ha ágyban fekvő beteg, tá­mogatták: csak a sírokat hagyta nyugodtan, mert ott már nincs szava­zat s így izgatásra nincs szükség. A megyeház előtti tér úgy nézett ki, mint a megpiszkált hangyaboly; sürgött, forgott, éljenzett a tömeg, s minden egyes embere lázban, azon gondolatra; kié lesz a győzelem? Azé-é, ki nagy nevén kívül tényleg is részt vehet az országgyűlésen, s fényes tehetségével a haza boldogságát előkészítheti? Vagy azé, kinek: dicsőssége a múltban, de személyesen nem vehetvén részt az országgyű­lésen; jelenlegi politikájával s a nevében megengedett izgatással örvény­be löki az országot! Estve a város ki volt világítva, hogy az utcákon rend legyen, és semmi kihágás ne történjék; s folytonosan hangzott a pártok éljenzése, aszerént, amint emelkedett, vagy hanyatlott szerencséjök; s a lovas és gyalog katonaság, a polgári őrség legszigorúbban teljesítve kö­telességét, olyan rendet tartott, minőt csak ily alkalmakkor várhatunk. A szavazás egész éjen át tartott; az erőfeszítés, a szorgalom határt nem ismert. Láttunk egy 90 éves vak embert, kit a szélsőbal karon fogva ve­zettetett a szavazatszedő bizottmányhoz; beteget, akit támogattak s any- nyira együgyüt és fanatisáltat, hogy aki Kossuth Lajos nevét nem tudta kimondani, Kajos Kosok-ot kiáltott a szavazatszedők előtt. Izraelitá­ink, kik az egész pártoskodási havak alatt példányszerű fegyelemmel viselték magukat; kitűnő ragaszkodással a törvény és a rend iránt, hű­séggel a lobogóhoz s határtalan lelkesedéssel voltak az ügy iránt — be­bizonyítva, hogy e hazának méltó polgárai, sérdemesek a szabadságra,. — egész éjen át tömörülten, feszült figyelemmel várták a szavazási órát, midőn a sor rájuk kerül. Tiszteletünk illeti meg őket, mert ők érdemesek erre. Az utolsó szavazók (kaposváriak) másnap 10 óra felé szavaztak le, s az elnök következő eredményt hirdette ki: Somssich Pál mellett szavaz­tak: 949-en; Kossuth Lajos mellett 1350-en; győzött 401 szótöbséggel. Mi­dőn a szavazók száma tudtul adatott a közönségnek, Szokolay Dániel, a Deákpárt alelnöke óvást nyújtott be a Somssich párt nevében; hogy Kossuth Lajos a törvény értelmében választó nem lévén, s így nem is választható. Ez az eredmény. Somssich elesett, s Kaposvárott esett el, hol annyi emlék van nevéhez fűzve. Máshol koszorúkat adnak az érdem­nek, itt sárral dobálják; szerencse, hogy törpék soha sem árthattak a halhatatlanságának. Somssich Pál egy történeti' nagy név ellen dicsősé­gesen küzdött neve és tetteinek erejével. Kossuthnak Magyarország te­rületén ez első csatavesztése, mert az még alig történt valaha, hogy 2299' szavazatból 949-et elvesztett volna. Még egy ilyen győzelem Kossuthnak, s , elvesztette azon nymbusát, mellyel bírt.« Forrás: Somogy 1869. márc. 23. sz. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom