Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

II. Kossuth — miután nem akarta a várost egy esetleges királyi biztos kinevezésével és nyakára ültetésével alkotmányos szabadságától megfosz­tani, miután azzal vigasztalhatta magát, hogy a magyar parlamentben amúgysem lenne a számára hely — a kaposváriak mandátumáról, — ame­lyet » a fényes tehetségű férfivel-« i(:Somssich Pállal) szemben nyert el, s amellyel a kaposváriak »oly erkölcsi csapást intéztek a közös ügyes szerkezetre«, azaz »a hazát és az osztrák birodalmat egy állammá össze­forrasztó boldogtalan műre« (Kossuth szavai): a kiegyezésre, — Szentes városáéval együtt, ahol szántén megválasztották — az alábbi levélben mondott le: »Kovács Imre elnök, Szalay Károly választm. alelnök, Németh Ignácz v. jegyző uraknak s általuk a kaposvári kerületi választók ellenzéki része választmányának s választó polgárainak. Tisztelt Uraim! Volt szerencsém kézhez kapni Martius 22-kéről kelt becses levelüket, mely által a kapos­vári kerület országgyűlési képviselőjévé lett megválasztásomról értesí­teni, egyszersmind e díszes tisztnek elvállalására meleg szívélyes szavak­kal ösztönözni méltóztattak. Hogy hamarább nem válaszoltam oka az, hogy nem véltem rendén lenni a megválasztás el vagy nem fogadása iránt nyilatkozni, mielőtt megvá­lasztásom hivatalos alakban tudtomra adatik. Most miután a választási jegyzőkönyv egyik példánya Szentmargitai Folly József választási elnök úr által megküldve, néhány nap óta kezeimnél van, elérkezett az idő, hogy becses felszólításukra határozottan nyilatkoz­zam. Mindenek előtt legőszintébb hálás érzéssel mondok köszönetét a nagy becsű bizalomért, mellyel engem a kaposvári kerület választóinak jelen­tékeny többsége megtisztelni méltóztatott s melyet annál nagyobbra be­csülök, minél inkább sejteti velem becses levelök tartalma, hogy e biza­lomnak éppen a kaposvári kerületben érvényre juttatása a fenforgó vi­szonyok közt szint annyi önmegtagadást kívánt, mint erélyt és szilárdsá­got igényelt. Legyenek is tisztelt Hazámfiai meggyőződve, hogy irániam ily nehéz kö­rülmények közt tanúsított bizalmukra mély hálával fogok viszontagságos életem hátralevő napjain át emlékezni. És most megvallom, hogy megilletődéssel olvasott s újra és újra megol­vasott jeles szerkezetű levelök nekem a nyilatkozást nagyon nehézzé tette. Mert e levél hazánk jelen államjogi helyzetének alapos bírálása mellett, az ellenzék éppen Somogy megye székvárosi kerületében kivívott győzelmének politicai fontosságát oly találóan ecseteli és azon kívül oly mély meggyőződés hangján s annyira szívből és szívhez szól: miszerint attól kell tartanom, hogy kedvetlenséget fogok Önöknek okozni tisztelt Hazámfiai!, ha a reám ruházott képviselői tisztet el nem fogadom. Pedig nem fogadhatom el. Erkölcsi lehetetlenség, hogy elfogadjam. Felemelt fővel mondhatom Isten és Hazám előtt, hogy egész életemen át a szoros kötelesség érzet embere voltam. Engedjék meg nekem, hogy az maradjak rendületlenül mind halálomig. Földi pályám vége felé járok. Egyedüli támaszom a lelkiismeret azon nyugalma, melyet a kötelesség- hezi, önzéstelen hűség nyújt. Hadd tartsam én meg halálom órájára e nyugalmat. 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom