Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - A) Az abszolutizmus korszaka (1849-1866)
lom tehetséges tagjai, akik bagaria csizmákban, öblös tajtékpipákkal jártak a dalárda tanóráira a karnagyok nem kis bosszúságára. A dalárda tisztikara — a különféle népnevelési egyletek alapításának időszakában — csakhamar összeverbuválódott. Áz első kaposvári dalegyleti alelnök, majd elnök Gruber Gusztáv ügyvéd volt, akit 1867- ben Kozma Sándor, 1869-ben pedig Roboz István váltott fel az elnöki székben. A megalakulás időpontjában a dalegylet azonnal hátamögött érezhette Roboz István Somogy c. hetilapját, mint a dalárda hivatalos közlönyét. így a kaposi dalárda története szinte párhuzamos volt a somogyi sajtó történetével. Ám utolsóként, de nem utoljára, a kitűnő kezű karnagy sem hiányozhatott a sikeres és eredményes munka feltételei közül. A dalárda első karmestere Rully János elemei iskolai tanító volt. 1868-ban már a bécsi opera vicekarnagyi székéből egyenesen Kaposvárra került Mark- breit Zsigmond állt a dalárda élén. A dalegyletnek először férfikara volt, amely Folly József házában próbált hetente három alkalommal. Hétfőn a tenor, szerdán a basz- szus szólamok próbáltak, pénteken pedig összkari próbák voltak az »órarendben.« »A dal iránti lelkesedésüknek kifejezést adandó egylet« újra való megalakulása utáni első nyilvános hangversenyét 1866. ápr. 1-én tartotta az egyházban. Április 28-án pedig már a megyeházán rendezett hangverseny dobogóján állt az énekkar s a zajos tapsok által jutalmazott mű- sorszámai közül Erkel Ferenc Bordala volt a legnépszerűbb. Az énekkar évről évre — rendszerint ősszel —• önálló hangverseny keretében mutatta be műsorát. A jótékony célú hangversenyeik mindannyiszor tánccal egybekötött dalestélyek is voltak, amelyeket rendszerint a Korona vendéglő nagytermében rendeztek. A dalárda 1866. aug. 28-i műsorán az alábbi művek szerepeltek: Dalra barátaim, Itt a tavasz, Zöld vetés közt, Vadászpolka, és a Szittya vitézek. A színjátszók is igen nagy hasznát vették a dalárdának. 1878. március 27-én a Falu rosszában énekelt a kórus a megyeházán Blaha Lujzával egy színpadon. Az előadás előtt az énekkar tagjai nagy izgalommal szépítették, kozmetikázták magukat. Gruber János egykori tudósítása szerint a férfikar tagjai »a nagy sietségben a számukra odakészített cinóberrel olyan rézvörösre kenték arcaikat, hogy a kannibálok mellettük liliomarcú Vesta szüzekké halványodtak.« A kórus produkciója Blaháné nyilatkozata szerint »túltett« a Népszínház énekkarán. Irodalom: Gruber János: Morzsák a negyvenéves asztalról. Kaposvár, 1913. 259
