Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - A) Az abszolutizmus korszaka (1849-1866)
1865. A százesztendős somogyi kórusmozgalomról 155. Amikor 1863-ban, az új népnevelési eszmék társadalmat mozgósító hullámverései egymás után hívták életre megyénkben a különféle gtazdá- szati köröket és választmányokat, a műkedvelő-, a segély- és tornaegyleteket, akkor ringatták — a polgárosodó életformák között — a kórusmozgalom bölcsőjét is először Kaposvárott. Az ekkor alakult műkedvelő egylet keretében szervezték meg az első kaposvári dalárdát, jóllehet az első kezdeményezések — csakúgy, mint a százesztendős somogyi sajtó első kísérletei — korábban már zátonyra futottak. így csak két évvel később: 1865-ben indulhatott el százados útjára a somogyi kórusmozgalom. Milyen tényezők működtek közre száz esztendővel ezelőtt az énekkar megalakulásánál? Mindenekelőtt az eszmei cél, amely az önkény és az abszolutizmus politikai merevségének a felengedésében ekkor már feltétlenül követőkre s hívekre számíthatott, hiszen az ötvenes évek végén a lakat már mindenütt kezdett lepattogni a zárvatartott szájaikról. A kor a magyar dal és magyar műzene korszaka volt. A kuruckor zenei hagyományát őrző cigányzenekarok vitték a zenei élményt faluról- falura, udvarházról-udvarházra. Reményi Ede hangversenyezett a vidéki városokban, (Kaposvárra is meghívták), Bizi Ferkó húzta a verbunkosokat a fényes kaposi megyebálon, s a kis 11 éves vándor virtuóz: Kövessy Gyula játszotta a temesvári zenészek élén a »Repülj fecskémet« Nagybajomban osztatlan siker mellett. A politikai és a társadalmi mondanivaló céljaira az első magyar műzenei alkotások (Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály művei) feleltek meg, míg a nagy tömegek igényét elsősorban a népszínművek dalai elégítették ki. Az ekkor alakult dalárdák — szinte — a nemzeti szellem védegyletei voltak, a hazafias érzelmek és érzések terjesztői. Ilyenképp egy ország zenei ízlésének vált formálójává a dalárdamozgalom, amelynek keretében mindenütt felhangzottak — az ország visszhangjától kísért — a népet és a nemzetet újráeszmél tető kórusok hangjai. Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc, s Liszt Ferenc kórusműveitől visszhangzottak a frissen alakult magyar dalárdák. Ám sokhelyütt —, mint Kaposvárott is — a dalárda alkalmat és ürügyet is jelentett a városi társasélet felemelésére, változatosabbá és élvezetesebbé való tételére. Valóban, a dalárdák minden alkalmat megragadtak, a különféle összejövetelek, a vigalmak, a »dalidók« és a hasznos mulatságok rendezésére. A kórusmozgalom eszmei célján kívül aligha nélkülözhették a dalárdák a mozgékony tisztikarokat, a jóhangú fiatalokat és a tehetséges vidéki karmestereket. Az énekkarnak mindenekelőtt jóhangú fiatalokra volt szüksége és néhány, a csinos és énekelni szerető hölgyeket vonzó» »aranyifjúra«. E fiatalság soraiból verbuválódtak a műkedvelő mozga258
