Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - A) Az abszolutizmus korszaka (1849-1866)
E korszak, éppen ezért, nagyabb figyelmet érdemel a kutatóktól, de a pedagógusoktól is, miután történelme egyben a hazai szocialista mozgalom előtörténete is. A szocialista mozgalom első kezdeményezésein kívül e korszak volt bölcsője mindazon gazdasági és kulturális egyesületeknek, segély egy leteknek, paraszti olvasóköröknek, munkás cnképziő egyesületeknek, amelyekben népünk nyíltan és demonstrálva védhette múltbeli hagyományait és védekezhetett általuk az abszolutizmus törvénytelenségei ellen. A hajdani 48^as paraszti olvasókörök is ekkor indultak gyors virágzásnak és radikalizálódátsnak, valamint a különféle munkás egyletekben s szervezetekben is jelentős erjedés vette ekkor kezdetét, különösképp azokon a vidékeken, ahol a gazdasági élet kapitalizálódása, az iparosodás és a közlekedés fejlődése az első évtizedekben egy-egy gócponton, nagyobb tömegű munkásságot talált egyhelyütt. Az abszolutizmus korszakának drámai csúcspontját az 1860/61-es esztendők képezték. Az ekkorra kibontakozott gazdasági válság, Ausztria nemzetközi elszigetelődése, Garibaldi győzelmei, az emigráció sikeres tevékenysége •—• végül is — megbuktatták Bach Sándor rendszerét. Miután azonban, mind a birodalmi centralizáció, mind pedig az októberi diploma útjai járhatatlanok voltak, és az országgyűlés hirtelen feloszlatása után az osztrák centralista törekvéseket ismét érvényesíteni akaró schmerlingi provizórium útja is azzá vált, — az újabb külpolitikai bonyodalmak, valamint a belpolitikai helyzet további éleződése és tarthatatlansága, s a hazai vezető rétegek békülékenyebb magatartása és hangulata — végül is a kiegyezéshez vezettek, 134. 1850. március 3. » . .. a föld népe a kinevezett tisztviselők által több törvényellenes terhek teljesítésére szoríttatik ... « Bár a császári csapatok védőszárnyai alatt a császári hatóságok már az egész ország területén szinte korlátlanul tevékenykedhettek, a lakosság maga azonban csak nehezen fogadta el a megváltozott viszonyokat. Ennek megfelelően a megyék új urai is hatalmuk kíméletlen érzékeltetésével akarták az új rendszer tekintélyét megteremteni, miután pedig maguk sem érezték véglegesnek uralmukat, igyekeztek mindkét fél felé kedvező színben feltűnni. Az így előálló zűrzavart jellemzően mutatja be Augusz Antal kerületi főispán alábbi rendelete: »•Miután a cs. kir. főhadiparancsnokság a f. évi 407. szám alatt kelt kerületi parancsnoksági leiratnál fogva azon tapasztalást szerezte, hogy a föld népe a kinevezett tisztviselők által több törvényellenes terhek teljesítésére szoríttatik és ezáltal a rossz hangulatra s elégedetlenségre ok s alkalom nyújtatik. Különösen sok helységben 12—20 előfogatú lovaknak készentartására a lakosok köteleztetvén, ezeket a megyei és egyéb tisztviselők részint hivatalos járatra, nagyobb részben pedig magán célokra felhasználják és ezekért keveset, vagy éppen semmit sem fizetnek. 230