Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
támad: »Hát kend is olyan ember akar lenni, majd bé tétetem kendet a tömlőébe, melyre egyedül azt feleltem, ha becsukat az úr, odabent leszek, több szóváltás után azt mondottam a komédiásnak, hogy akasztófára való«. Hogy tovább mi történik vele, nem tudjuk — esete azonban jellemzően mutatja: milyen széles hullámokat vert e három hét alatt a mesztegnyőiek ügye, s milyen érzékeny módon reagált rá azonnal a megye parasztsága.« Forrás: Proc. criminales 1841. nov. 12. No 761. irodalom: Vörös Károly: Az 1840. évi mesztegnyői zendülés. Somogyi füzetek 1. Kaposvár, 1954. 103. 1843. május 3. A »Berzsenyi koszorú« Az 1843. május 3-i népes megyei közgyűlésen váratlanul megjelent Döbrentei Gábor író, a Magyar Tudományos Akadémia első titkára, a Buda-kerületi országos főbiztos, somogyi fóbiabíró, a Berzsenyi kultusz ápolója és országos mozgatója. Nem üres kézzel jött a megyébe, hanem Berzsenyi összes műveinek egy példányát hozta magával, hogy azt a költő özvegye, gyermekei és a maga nevében — táblabírói tisztének hálája jeléül — a nagy közönség részére is megnyitott Megyei Könyvtár részére adományozza. Az adományozó levél ekként fogta rövidre a hét éve halott költő méltatását és szellemi hagyatékának Somogybán — nagy szó! — való jelentőségét és elismertetését: »-Berzsenyi Dánielnek csak neve említésére, tapasztalatom szerint, tisztelet érzelme futja meg Tekintetes Somogy vármegye lelkes fiainak kebelét, mivel élénken érzik, hogy e lantos költér a magyar nemzetnek egyik büszkesége; ollyan, minőt Európa mi veit birodalmai közül egy sem hagyna már, dicsőítés nélkül, mert megtanulák a lángészt, országuk fiának szívesen vallani. Berzsenyinek megdicsőült árnyéka pedig, ez iránta lévő figyelemért évszázadokon túl is a legkitűnőbb hálával, szeretettel fog lebegni e nemes Vármegye mostani s jövendő Karain és Rendéin azzal, hogy amint költelmeit (költeményeit) kerek Magyarországon nemzedékek nemzedékeinek ifjai lelkesedéssel olvasandják, mindig Nemes Somogy vármegyének neve leszen említve, mint a mellyben élt s hamvai nyugszanak.« A nagy létszámú májusi gyűlés Döbrentei (könyvtári ajándékát és »írását« örömmel fogadta s »minden jó és magasabb fogalmak iránti buzgalmak által lelkesülve Berzsenyinek emlékét örökítendők« négytagú bizottságot (tagjai voltak: Somssich Pál, Záborszky Alajos és Imre és Döbrentei Gábor) küldött ki egy adakozás útján létrehozandó s tudományos munkák jutalmazására szolgáló »Berzsenyi koszorú« alapítására. Az alapítvánnyal a megyének kettős célja volt, egyfelől a halott nagy költő 191
