Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

Kaposvárról az alábbiakat olvashatjuk:

«■A Kaposvárról Szigetvár felé elágazó országút egyik ága közvetlenül a város előtt üreges. A másik ág hosszas esőzéskor és tavasszal nagyon mocsaras. A többi utak csak falusi utak, és folytonos javításra szorulnak, amit a falusiak szorgalmasan el is végeznek. A szőlőhegyekbe vezető mezei és gyalogutak jó hidakkal vannak ellátva.«

»■Kaposvár határában a hegyek erdővel vagy szőlővel vannak borítva, ami lehetetlenné teszi a kilátást, mert a szőlőhegyeken a gyümölcsfák egész erdőt alkotnak. A hegyek itt egyenlő magasságúak, a legtöbb hegy minkét oldalán meredek, fent pedig lapos.«

»Kaposvár sűrű erdejében mindenféle fanem előfordul. Az erdő talaja mocsaras és homokos, a rajta keresztülfolyó vizen nedves időben csak hídon lehet átkelni.«

Forrás:

Militärische Beschreibung von Hungarn. Kriegsarchiv Kartenabteilung. B. IX. a. 527.

Közli:

Eperjessy Kálmán: Az első katonai adatfelvétel (1782—1785) országleírásainak forrásértéke. Agrártörténeti Szemle III. évf. (1961). 3—4. sz. 522— 533. o.

69.

XVIII—XIX. század. Külföldi utazók Somogyról

Ismeretes, hogy a francia utazók — középkortól napjainkig — közép- és keleteurópai utazásaik során hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek hazánkban. A hazánkról szóló francia útleírások szerzői közül többen fölényes, elfogult és téves általánosításokat és felszínes impressziókat örökítettek meg útinaplóikban. Ám bőven akadtak olyanok is soraikban, akik értékes és tanulságos gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti adatokat és feljegyzéseket hagytak hátra utazásaikról. Ezek az útinaplók különösen szép sorokat örökítettek meg a gazdag és virágzó Dunántúlról, sdkat emlegetve a szép Pannóniát, amelynek területén a mi Somogysá- gunk is elterült. Az utazók — rendszerint délről jövet — Szigetvárt és Zákány táját, tehát Dél-Somogyot, vagy a Balaton szépségét dicsérték.

Flachat lyoni gyáros és kereskedő 1740-ben fordult meg megyénkben : Szigetvárott. Megnézte a Balatont is, amely »bővelkedik halakban — mint írta — és a hűvös szelek miatt a tengernél ás veszedelmesebb a halászokra nézve«. E tájon látta azt a zajos falusi táncmulatságot is, amelyben megcsodálta a parasztlegények és leányok ritmikusan duhaj táncait.

1772 tavaszán egy elszánt francia: Zorn de Bulach ezredes utazott át a Dunántúlon. Dél-Baranya járhatatlan útjain keresztül érkezett Szigetvárra, majd Dél-Somogyon keresztül váltott lovak vitték Nagykanizsára. Dunántúli körutazása alatt sok műveletlen és parlagon heverő földet látott, amelynek okát a lakosság csekély számában, az értékesítés nehézségében és az ország politikai és társadalmi rendszerében látta. Az állat- tenyésztés — szerinte — mennyiségileg és minőségileg fejleszthető lenne,

134