Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

ha a legelők gondozottabbak volnának és az állatok nem lennének hazánkban állandóan — még a szigorú teleken is — kitéve az időjárás viszontagságainak.

A XIX. század harmincas éveinek második felében Haussez báró, volt tengerészeti miniszter utazott át Szlavóniáiból jövet megyénkén. Kompon kelt át a Dráván és Babócsán szállt meg a korcsmában. A Somssich család ottani kastélyában tudomást szereztek ottlétéről és meghívták vacsorára. A kastélyban a muzsikáló, kellemes társaságban a báró jól érezte magát, francia színművekből szavalt részleteket s két napi vendégmarasztalás után Pécsre és Mohácsra távozott.

Ezekben az esztendőkben járt hazánkban Marmont tábornagy is, aki Keszthelyről Székesfehérvárra utazván meglátogatta Fechtig bárót Lengyeltótiban, akinek híres és nagy szakértelemmel kezelt ménese volt.

Ha az értékesebb reformkori közvélemény figyelme rá is terelődött a Balatonra, ezek az évtizedek azonban még mindig az elhagyatottság esztendei voltak. Az 1830-ban e tájon is megforduló világhírű angol utazó: John Paget 1836-ban Hungary and Transylvania című könyvében még ezt írta:

»A szép Tó teljesen kihasználatlan a kereskedelem és a szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta.«

Tíz év múlva a német Elsner is hasonlót írt Ungarn duchreist, heurtheilt und beschrieben (Leipzig 1840.) c. könyvében:

»■.,. kihalt a Balaton.«

Két évvel később Kohl is leírta: a »Balaton halott.« (Hundert Tag auf Reisen in den Österreichischen Staaten (Leipzig 1842.) c. művében. Lényegében Fényes Elek is ezt írta 1842-ben:

»Mióta a Festetics vitorlása megszűnt, nincs rendszeres közlekedés a Balatonon.«

Közli:

Birkás Géza: Francia utazók Magyarországon. Szeged, 1948.

Tóth Lajos: 200 éves a fenékpusztai hajóarzenál. Bp. 1965.

70.

1786—1799.

Kaposvár, a megye székhelyvárosa

I.

Hcsszú évtizedek alatt vívta ki Kaposvár mezőváros megye-székhelyi rangját. Amikor a megyei gyűlések színhelye — Tapsony (1724— 1735) és Marcali (1735—1748) után — véglegesen Kaposvárra került, új megyeháza építését kezdték el 1750-ben egy Eszterházy által adományozott telken. 1770 körül már a börtönépület is elkészült az udvarban. Az új vármegyeházról Korabinsky német nyelvű lexikonjában, fordításban az alábbiakat olvashatjuk:

135