Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
67. 1784—1887. II. József és népszámlálási rendelete Az összbirodalmi centralizáció felé tartó és egyre felvilágosultabb eszközökkel dolgozó Habsburg abszolutizmus hazánikban erős ellenállást váltott ki a vármegyék részéről. A kiváltságainak önző védelmébe merevült rendiség tovább súlyosbította az általa kizsákmányolt jobbágyság életkörülményeit. H. József, a »polgárcsászár« még kevésbé törődött a feudális kötöttségekkel, mint édesanyja. Országgyűlést nem hívott össze, a koronát Becsbe vitette. Rendeleti közül néhány, mint például a cenzúra egyházi kézből való kivétele, a türelmi rendelet, a földhözkötöttség megszüntetése, stb. igen népszerűvé tette az országban. A német nyelv hivatalos és iskolai nyelvvé tétele azonban már nemcsak a megyéket késztette makacs ellenállásra, hanem a széles néptömegeket is felháborította. Különösen heves ellenzést váltott ki a nemesek és a papok össze- iratására kiadott és erős karhatalommal támogatott rendelete, első lépés a nemesség adó alá vonására, amelyre a vármegye — az 1784. akt. 4-i közgyűléséből — felháborodott hangon írt fel a császárnak s rámutatott arra, hogy az országgyűlés határozata nélküli összeírást törvénytelennek tartja, amelyhez » a megye tisztviselő nem adhatják a tekintélyüket.« Azt a körülményt, hogy a nemeseket, a papokat és a jobbágyokat együtt írják össze a nemesség kardinális előjogai semmibevételének tartotta a vármegye. A rendeletet egyébként még a főispánok sem voltak hajlandók végrehajtani, akiket emiatt 1785. ápr. 2-ával állásukból elmozdított és helyükre királyi biztosokat, kerületi főispánokat nevezett ki. A császár halála és a rezsim bukása után a királyi biztosok helyébe II. Lipót újra visszaállította a főispánokat, újra a latint rendelte az államigazgatás hivatalos nyelvévé és visszaállította a régi megyei szervezetet. A vármegyék tiltakozásuk demonstrálására tűzre vetették a II. József alatt készült kataszterek könyveit az összeírásokkal együtt. így és ekkor pusztultak el a József kori összeírások a megyék és a városok levéltáraiban. Aki ezen iratokat — szólt a vármegye határozata — 8 napon belül nem semmisítette meg, bírói eljárás alá vonták, nem nemes ember esetében 50 bottal büntették. A rendszer elleni düh még a házszámtáblákat is megsemmisítette, a helység névtáblákkal együtt. A népszámlálási rendelet bevezetője így hangzott: »Minthogy minden törekvésünk oda irányul, hogy az uralkodásunkra bízott népek számára a lehető legnagyobb boldogságot biztosítsuk, s miután kellőképpen átláttuk, hogy ezt csupán a közigazgatás különböző intézkedéseinek megfelelő összhangbahozatalával érhetjük el, oda kellett fordítanunk gondoskodásunkat, hogy e cél elérésére minél biztosabb eszközöket érleljünk ki. Egyébiránt közönséges és mindenki előtt ismeretes dolog, hogy az állam gazdagságát és méltóságát legfőképpen a nagyobb népességszám és 130
