Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

az ezzel összefüggő közkereskedelem intézménye teszi, továbbá hogy a közigazgatásnak minden törekvését oda kell irányoznia, hogy a lakosok száma s ezzel együtt az állam ereje, s magának a népnek a boldogsága is napról-napra növekedjék, márpedig annak a meghatározásához, hogy milyen különös eszközöket kell alkalmazni ennek a célnak az eléréséhez, mindenekelőtt azt kell tudni minél bizonyosabban, mennyi a száma az egész népnek, annak egy osztályát sem véve ki, s miként növekszik vagy fogy ez a szám az országnak egyik vagy másik részében. Egyáltalában nem titok előttünk, hogy Magyarországunkban és kapcsolt részeiben eddig is volt már népességösszeírás, ezt azonban nem az egy­séges elvek szerint szerkesztették, amelyeket az általános cél elérése ér­dekében egész birodalmunkra nézve lefektettünk, s az a hibája is meg volt, hogy belőle a nemesek, akik pedig éppúgy fogyasztók, mint mások, egyszerűen kihagyattak, s így soha sem lehetett az egész népesség szá­mát különböző osztályaival együtt a közigazgatás munkájának helyes irányítása érdekében, teljes biztonsággal megállapítani.« A megye rendjei még az 1790. augusztus 20-i közgyűlésen is tilta­koztak a földmérés, a népszámlálás és a házak számozása ellen. A 'határo­zat 8. pontja így hangzott: »A közönséges földmérés, mely mind a nemességet, mind pedig az adózó népet képtelenül sanyargatja, és Fölséged tárházának is mostani háborús időben, midőn úgyis szűk a pénz, igen terhes, törvénytelen és veszedel­mes, ott is ahol még a tett célt el nem érte, úgy múljon el, hogy annak minden írásai megsemmisíttessenek és oly hiábavalónak tétessenek, hogy soha annak semminémű haszna ne légyen.« A 12. pont pedig követelte a nép számbavételének (popularis cons­criptio) és a házak számozásának (numerisatio domorum) a megtiltását. Források: OL. Helytartótanácsi levéltár. Dep. Conscriptionale, Normalia No. 1.1 1784. 18772. Kgy. jkv. 1790. január 20. I. k. 13—14. o. I. összesítő történetstatisztikai adatok 1781-ből A XVIII. század végén az adózónépesség hiteles megállapításának az igénye és a közigazgatás korszerűsítésével együtt járó statisztikai szük­ségletek az eddigieknél pontosabb felmérések elkészítését eredményezték. E munkálatok közül az 1784—1787 között végrehajtott népszámlálás volt a legjelentősebb, de az ezt közvetlenül megelőző 1777-es Synopsis, vagy az 1780, 1782-es összeírások is — bár némelyik csak az adózó népességre vonatkozik — jelentős történetstatisztikai források. Ezt az 1784 előtti népszámlálást teljesebbé teszi egy 1781-ben ké­szült összeírás, amely 51 megye, 49 város és 2 szabad kerület demográ­fiai — részben gazdasági — számadatait összesíti. Az alábbi összesítésben — amely egy családi levéltár iratai között található — kiemeltük a nagyon sokrétű összeírásból a lényegesebb me­gyei adatokat és a helyes számokat is feltüntettük zárójelben a megfe­lelő helyen. 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom