Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Katona Csaba: Adatok az iparosok és kereskedők szombathelyi betelepüléséhez, 1850
Gyógyterem (Kurszalon) 1878. évi felépítése. A főváros, Budapest (Pest-Buda) fejlődése szempontjából pedig meghatározóbb évszám a város egyesítésének éve, 1873, mint a kiegyezésé. Éppen ezért némiképp meglepő, hogy milyen szilárd határként szolgál az 1848. (esetenként az 1849.) év a nem kifejezetten köz- vagy politikatörténettel foglalkozó munkák esetében is.5 A dolgozat tárgyául választott 1850. évet6 tehát egy új politikai rendszer éles határa választja el a reformkortól (pontosabban az azt lezáró forradalomtól és szabadságharctól), ám úgy is nézhetjük, hogy 1849-hez képest csak egy év telt el. A parttalanság elkerülése végett szükséges, hogy a történelmet, ezt az időben meg- szakíthatatlan folyamatot korszakokra osszuk. E korszakokat azonban - a kutatás által megcélzott témától függően, a fent vázoltak jegyében - éppúgy rugalmasan kell kezelni, mint ahogy a térbeli síkok szabta határok sem lehetnek teljességgel merev gátjai egy-egy téma árnyalt, az igazsághoz közelebb vivő vizsgálatának.7 Alábbi írásommal e tétel jegyében azt szeretném bemutatni, hogy a szombathelyi iparban és kereskedelemben 1850-ben - csakúgy, mint bármely más település iparában és kereskedelmében — még a reformkor éveinek8 jellemző mechanizmusai hatottak. Ezenfelül világosan érzékelhetőek a hagyományos céhes ipar válságjelei, amelyekre később a Monarchia polgári állama adott megfelelő választ. 1850-ben, éppen úgy, ahogy a reformkor éveiben, a szombathelyi ipar és kereskedelem befolyásos képviselői igyekeztek kiépített állásaikat megvédeni. Ez szükségszerű volt, mert mind a mesteremberek, mind a kereskedők szép számmal folyamodtak szombathelyi letelepedési engedélyért, polgárjogért, boltnyitási engedélyért, valamint azért, hogy a remek elkészítése után felvételt nyerhessenek a céhekbe. E törekvések nem mindig voltak sikertelenek. Konkrét számokat citálva: Szombathelyen 1799—1848 között 802 fő lett városi polgár.9 Közülük 713-ról jegyezték fel, hogy mivel foglalkozott. Ezek 77%-a volt iparűző, 7,71%-a pedig kereskedő.10 Tekintettel az elutasítottakra, nyilvánvaló, hogy a betelepedni szándékozók száma ennél magasabb volt. Bár a fenti adatokat 1848-cal bezárólag összesítették, 1850-ben is hasonló volt a helyzet. Szombathely város ez évi tanácsülési jegyzőkönyveiből szép számmal lehet példákat hozni mind a pozitív elbírálásra, mind pedig az ellenkezőjé5 A teljesség igénye nélkül néhány példa: Eperjessy Géza 1967, Méret Gyula 1951, Rácz István 1988, Til- csik György 2000. Ugyancsak e szemléletre jellemző, hogy alábbi munka - címe ellenére - gyakorlatilag „csak” 1848-ig tárgyalja a témát: Kiss Mária 1976. 6 1850 szombathelyi kereskedelmi viszonyaira nézve: Katona Csaba 2004. 7 Erre nézve pl.: Dominkovits Péter 1993. 8 Szombathely reformkori kereskedelmi viszonyaira nézve alapvető munka: Tilcsik György 2009. 9 Tilcsik György 2000: 151. 10 Tilcsik György 2000: 152-153. 11
