Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás

vezete a nemzeti közművelődést preferálta, melyet komplex módon fogott fel, és szervesen, organikusan tekintett az iskolai tananyagra.7

Míg az 1861-es helytartótanácsi rendelet értelmében négy éven keresztül tanították a magyar és két osztályban az egyetemes történelmet, addig az 1871-es tantervben három-háromra módosult ez az arány.8

Ezt követte az 1879-es tanterv, amely Kármán Mór nevéhez fűződik, de elkészítésében közreműködött Simonyi Zsigmond, Greguss Ágost, Marczali Henrik, Hunfalvy János is.9 Kármán a következőképpen foglalta össze a történelemtanítás feladatát az Utasításban: „Feladata: megértem az erkölcsi eszméket, amelyek megvalósításában a népek a társadalmi körök küzdelme fáradozik, felvilágosítani az állami s általában a művelt életnek, a civilisatiónak érdemét és feltüntetni az irányok és érdekek harcát a kultúra céljainak megközelítésében. Nem a száraz tények és események felsorolásával, amelyek a növendék emlékezetét terhelik, a nélkül, hogy értelmétfelvilágosítanák s érzelmét nemesítenék, hanem főleg az állami és a társadalmi intézmények taglaló ismeretével és azon szükségletek és indító okok megvilágításával, melyek megalapításukhoz vezettek és átalakításukra hatottak, fogja a történelemtanítás feladatát teljesíthetni.”10

Kármán koncepciója az volt, hogy a humán tárgyak anyagát komplexen, egymással szinkronban és egymásra épülve, a diákok életkori sajátosságait figyelembe véve tanítsák. Szükségesnek tartotta, hogy az ismereteket ne elszigetelten, hanem egymást támogatva adják át. A tantervben tudatosan illesztették össze az irodalom és a történelem tárgy olvasmány- és tananyagát. Úgy gondolták, hogy az irodalom tanításával inkább az érzelmi, míg a történelemtanítással az értelmi nevelést lehet elősegíteni (mindkét szegmenst kiemelten fontosnak tartva), és a nevelés végeredményének a történeti tudatot tekintették.11

Kármán rendszerének szellemisége Tuiskon Zillerhez köthető.12 Célja az volt, hogy a tanuló intuitívan élje át az emberiség története során megtett lépése7 Katona András III. 2006: 6—7.; Ballér Endre 1996: 33.

8 Katona András III. 2006: 3., 7.

9 Simonyi Zsigmond (1853-1919), nyelvtudós, egyetemi tanár, az összehasonlító mondattan hazai megalapítója, nagy érdeme a nyelvtudomány eredményeinek magyarországi terjesztése. Greguss Ágost (1825-1882); esztéta, irodalomtörténész, az MTA tagja, 1882-től igazgatója, a Kisfaludy-társaság titkára, 1879-től alelnöke. 1870-től a pesti egyetem esztétikatanára. Hunfalvy János (1820-1888), a magyar tudományos földrajz megalapítója, az MTA tagja, 1870-től a pesti egyetem földrajztanára. Tevékenyen részt vett a Magyar Földrajzi Társaság működésében, melynek 1872-es megalapításától kezdve elnöke volt.

10 Idézi: Katona András III. 2006: 1., 3., 7-8.

11 Katona András III. 2006: 1.; 3.; 8-9.; Unger Mátyás 1976: 17.

12 Tuiskon Ziller (1817-1882) a herbarti tanok apró részletekbe menő kidolgozására és továbbfejlesztésére törekedett. A lipcsei egyetem keretén belül létrehozott egy gyakorlóiskolát, ahol az általa továbbfejlesztett herbarti pedagógiát alkalmazta a gyakorlatban. Kidolgozta a művelődéstörténeti (más szóval: kul- túrhistóriai) fokozatok elméletét, amelyet a nyolcosztályos iskola alsó és felső tagozatában alkalmazott.

98