Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Halász Imre: Adatok a dél-dunántúli közintézmények és egyletek neoabszolutizmus kori történetéhez
Az 1880. évi statisztika Pécs szabad királyi városban 29 egyletet sorolt fel, melyben már nincsenek benne a korábban még az egyletek között számba vett, gazdasági élettel kapcsolatos, profitorientált szerveződések. Emellett még meg kell említenünk a tárgyalt korszakunk határán „A művelődés előmozdítására” létrehozott siklósi Casino és olvasó egyletet (1860). A pécsieken kívül Baranya megyében ekkor 47 egyletről közölt adatokat az első — vélhetően — megbízható és teljes körű adatgyűjtést közreadó kötet.150 Tolna megye Tolna megyében151 1859-ben nyolc egyletet, illetve közintézményt tartottak nyilván, közülük öt működött a megyeszékhelyen, Szekszárdon. A gazdasági egyletek közül az 1846. november 1-én alakult és Stann152 Ferenc igazgatása alatt álló Szekszárdi Takarékpénztár Egylet (Spar-Casse-Verein in Szekszárd) áll valamennyi sematizmus listájának élén. A takarékpénztár törzsvagyona ekkor 20 000 pft volt, és 400 részvényt bocsátottak ki. Az elmúlt évi bevételeknél (jövedelemnél) folyamatos emelkedést tapasztalhatunk: az 1856. évi kötet 3188 pft-ot, az 1858. évi 4000 pft-ot, az 1859. évi 4223 pft-ot említ.153 Ez az egyedüli Tolna megyei egylet — gazdasági szervezet —, melyet Stubenrauch is közölt birodalmi statisztikájában a következő adatokkal: [elhelyezhető] legkisebb betét: 1 pft, egyszerre betehető legnagyobb betét: 1000 pft, egy ügyfél összes betétjének legmagasabb összege: 1000 pft, kamatláb: 5%, felmondás154 nélküli visszafizetésre 25 pft-ig volt lehetőség, a magasabb összeg felmondásának ideje: 25-50 pft összegig 8 napon túl, 50—100 pft közöttiig 15 napon túl, 100—500 pft közöttiig 30 napon túl, 500 pft és a felett 60 napon túl.155 1858-ban új szekszárdi székhelyű gazdasági egylet jelenik meg a Hof- und Staatshandbuchban. Az egyre jelentősebbé váló szekszárdi szőlőművelésben és borkereskedelemben érdekeltek hozzák létre a szegszárdi [sic!] Borkereskedő Társaságot (Weinhandlungs-Gesellschaft), miután „Szegszárd mezővárosának 2835 holdra terülő szőlőhegy-lánczolata már a régibb, de leginkább az újabb korban a kereskedői világ figyelmét magára vonva, külföldön is dicsérettel említett vörös bora, 150 Vargha Gyula (szerk.) 1880: 28-33. 151 HSHB: 1856. 261-261.; 1858. 258—259.; 1859. 180—181. Nem említi egyik forrásunk sem a szekszárdi kaszinót, melyet 1849-ben betiltottak, és 1858-ban újjáalakult. Glósz József 1989: 250. Lásd még: Bodnár István 1942. A Tolna megyei egyesületekről: Kaczián János 1996. 152 Valójában Stamm. 153 HSHB: 1856. 260.; 1858. 258.; 1959. 180. 154 Szó szerinti fordítás. A felmondás itt visszafizetést jelent. 155 Stubenrauch, Moriz 1857: 140.; Bodnár István 1896; Glósz József 1989: 241-242. 86
