Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Halász Imre: Adatok a dél-dunántúli közintézmények és egyletek neoabszolutizmus kori történetéhez

Magyarországjelesbjei között méltó helyet foglalhat. Es mégis e vidéknek kitűnő nektár a, holmi nyerekedési viszketegségből kereskedési tekintetben nyomasztó állapotban fetrengni kényszerül, mely napról napra érzékenyen hat a termesztő közönségre.”156 Ez a helyzetértékelésnek is tekinthető panasz vezeti be a Szőlészeti és borászati közlemények első évfolyamában a társaságról megjelent cikket, mely a fenti sorokkal indított bevezetővel („előrajz”-zal)157 két részletben közli a Szegszárdi borkereskedő társulat 62 §-ból álló alapszabályát, azzal a szerkesztői megjegyzéssel, hogy „nemzeti iparunk haladásának, s a szegszárdi bortermelő derék hazánkfiai előre törekedő szellemének s értelmességének bizonyságául, úgy más bortermesztő vidékeknek például szolgálhat” .1S8 A 19. században eléggé elszórtan, hosszabb-rövidebb ideig működtek kertészeti és borászati társulatok Magyarországon, s nagyon kevés volt közöttük, amely borkereskedelemmel vagy borértékesítéssel foglalkozott. A Magyar Éj szaki Kereskedő Társulat talán a legkorábbi ezen társulatok között, mely 1804-ben olasz területen igencsak mérsékelt eredménnyel keresett felvevőpiacot a térség borainak. Egy másik ilyen társaság volt az 1834 és 1848 között mádi székhellyel működő Hegyaljai Borkereskedési Társaság.159 Ezeknek a szerveződéseknek a sorába tartozik az 1856. november 10-én „törvényesen alakult Szegszárdi borkereskedő-társaság . Tulajdonképpen egy kereskedelmi részvénytársaság volt, ha a „részvény” szó nem is szerepelt a nevében. A rendkívül alaposan kidolgozott alapszabály azonban ezt a gazdasági társasági formát tükrözi.160

Az 1858. évi kézikönyv szerint október 1-én,161 az egy évvel később kiadott szerint pedig november 10-ével alapították, miután a belügyminiszter 1856. augusztus 27-én 19492-es szám alatt előzetesen engedélyezte a működését.162 A szőlőtermesztés és borkereskedés elősegítésére létrejött részvénytársaságnak a törzsvagyona 50 000 pft volt, és 500 részvényt bocsátottak ki. A részvénytársaság igazgatói Fejős János és Mehrwerth Ignác voltak.163 A társaság törzsvagyonát 1858-ban 200 000 pft-ra emelték.164

156 Szőlészeti és borászati közlemények, 1857. Első folyam. 2. füzet. 93.

157 Az Előrajzot közli még: K. Balog János (szerk.) 1985: 91-92.

158 Uo. Mindezt megismétli a második közlemény végén: 3. füzet, 176. „Reméljük hogy az idő intő szavát hazánk több vidék szőlőbirtokosai is megfogják érteni, s követni fogják a tevékeny szegszárdiak példáját, mely esetben ezen alapszabályok irányul szolgálhatnak az alakuló társulatoknak. ”

159 Takáts Rózsa 2013: 470-483.

160 Szőlészeti és borászati közlemények, 1857. Első folyam. 2. füzet. 95-97. (1-20. §); 3. füzet. 170—176. (21-62. § és társaságirészvény-szövegminta).

161 HSHB: 1858. 258.

162 HSHB: 1859. 181. Az alakulás dátuma a Szőlészeti és borászati közleményekben közölt alapszabály szerint is 1856. november 10.

163 HSHB: 1858. 258.; 1859. 181.

164 Glósz József 1989: 238. A szekszárdi borkereskedelemről további adatok a teljesség igénye nélkül: Töt- tős Gábor 1987; Nagy Janka Teodóra 2011.

87