Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Kiss Norbert Péter: A kerületi jegyzőségek felállításának tervezete Somogy vármegyében 1850-ben
bocsáthatta. Leidecker Jenő szavaival élve a jegyző nem volt más, mint „szegőd- ményes íródeák”, aki a legtöbb esetben az adott község(ek)ben a tanítói, néhol a kántori tisztet is betöltötte.4 Találhatunk példákat országszerte arra is, hogy több község ugyanazt a jegyző-tanítót fogadta fel, s ezek az alakulatok tekinthetőek a későbbi körjegyzőségek alapjainak. A jegyzők általában értelmes, tanult emberek voltak, „hiányos születéssel”, azaz nem nemesi származással.5 Barta László idézi Bihar vármegye 1815. december 14-i közgyűlésének a nótáriusokkal kapcsolatos instrukcióját, melyben az alábbi sorok szerepelnek a jegyző hivatásáról: „Minthogy a helységek belső igazgatására [...] a nótáriusoknak [sic!] legtöbb befolyásuk van, a mennyiben minden rendelet kezükön fordul meg, a bírákat is jó tanáccsal, oktatással nekik kell ellátniok. Tudva lévő dolog, hogy a helységek bírái többnyire gazdaságban foglalkozó és gyakran írást nem tudó emberek lévén, sem a rendeleteket megérteni és végrehajtani, sem a helység és lakosság dolgait rendesen igazgatni nem tudnák, ha csak mindezekre nézve bizonyos tanácsadójuk és vezetőjük nem volna."6 7 8A továbbiakban a dokumentum kifejti: a jegyző tevékenységének célja, hogy „feljebb valók rendeléseit a bíráknak és a lakosoknak annak rendi szerint megmagyarázván, egyszersmind azoknak miképen leendő végrehajtására vigyázzon; de azonkívül a földes uraság szolgáltjának a helység közönséges dolgainak és a lakosok különös bajainak jó rendű elintézésben is, a bíráknak segítségül légyen" J Arra, hogy a jegyzőből, aki a „falu esze, szája és pennája (néha torka is)”s volt, sem a földesúrtól, sem a község lakosságától nem függő közhivatalnok váljék, még sokat kellett várni - ahogy arra is, hogy szétválasztasson a jegyzői és a tanítói hivatal. A községi közigazgatás és a jegyzők helyzete 1849-1871 között Az 1848—49-es események az alsófokú közigazgatás rendezésére nem nyújtottak alkalmat, s a szabadságharc leverése után az osztrák kormányzat sem állt elő egységes szabályozással. Ennek ellenére több 1850-es évekbeli törvény és rendelkezés foglalkozik a községi közigazgatással, bár ezek egyöntetű bevezetésére nem került sor. Ezzel szemben a magasabb szintű közigazgatás átszervezése már 1849-ben megtörtént. Az alkotmányt felfüggesztették, az önkormányzatokat felszámolták. Az ország területét öt katonai kerületre osztották, melyek két-há- rom, összesen tizenhárom polgári kerületből álltak. Kettős, katonai és polgári 4 Leidecker—Récsei 2006: 25. 5 Barta László 1882: 3. kötet. 43. 6 Barta László 1882: 3. kötet. 45. 7 Barta László 1882: 3. kötet. 45-46. 8 Barta László 1882: 3. kötet. 95. 20
