Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Kiss Norbert Péter: A kerületi jegyzőségek felállításának tervezete Somogy vármegyében 1850-ben

igazgatást hoztak létre. A katonai igazgatás élén a Magyarországon állomásozó hadsereg főparancsnoka állt, a polgári élére pedig császári biztost neveztek ki. Az egyes katonai kerületeket kerületi parancsnokok vezették, a polgári igazgatást pedig a nekik alárendelt kerületi miniszteri biztosok intézték. A polgári kerületek élére kerületi főispánokat neveztek ki, a megyék élére pedig nekik alárendelt megyefőnököket. A megyéket járásokra osztották, melyek élén járási biztosok álltak, akiket egy-egy segéd volt hivatva segíteni munkájukban. A közigazgatás legalsó lépcsőfokát a községek jelentették.

Az 1849. március 4-én kihirdetett birodalmi alkotmány egyik fejezete foglalkozik a községekkel, melyeknek különféle szabadságjogokat biztosít (képviselő-választás, önálló ügykezelés stb.), valamint utal a későbbiekben kiadandó községi törvényre, mely - Barta László fordításában - a kerületi és a környéki községek igazgatását, életét hivatott szabályozni.9 1849. március 17-én császári nyílt paranccsal adták ki az ideiglenes községi törvényt, melyre a birodalmi alkotmány is célzott, ám ennek magyarországi bevezetésére nem került sor. A következő jogi dokumentum az 1851. december 31-én kelt császári nyílt parancs, melynek kihirdetésével az előzőleg említett alkotmány hatályát vesztette. A parancs szerint községnek „a tényleg létezett vagy létező községek tekintetnek, a nélkül, hogy azok egyesítése ott, hol erre szükség van, vagy a hol ezt indokoltan hajtják végre, a fenforgó [sic!] szükség és érdekekhez képest - kizáratnék” - fordítja le Barta.10 A definícióban benne rejlik, hogy a korábbi uradalmi földbirtokok a község kötelékéből kiválhatnak, s a járási szolgabíróság alá helyezendők, s a szomszédos földbirtokok ebből a célból egyesülhetnek.11 A községek másodfokú felügyeletét a megyehatóság látta el, s ez a szerv volt hivatott határozni abban az esetben is, ha több, a feladatokat egyedül ellátni nem bíró község szövetkezni akart. Ilyen esetben a községek vagyonának egyesítését azonban csak a községek határozott kívánságára engedélyezték. A szövetkezett községeket hívták kerületi jegyzőségeknek. Ezek felállítását azonban egyelőre nem erőszakolták, többek között azért, mert a jegyzői és tanítói hivatalok szétválasztása (mely elengedhetetlen volt) hatalmas problémát és ellenállást okozott - egyelőre. A községi elöljárók, a bírók, jegyzők és iskolamesterek választásának korábbi módját megszüntették. Ezentúl az említett tisztségek viselői „a járásbeli tisztviselő uraknak felelős jótállása és ajánlatára a cs. kir. kormánybiztos úr általfognak kineveztetni és tsak ennek megerősítése után fognak hivataloskodhatni ” - szól a Kaposi járás főszolgabírójának 1849. november 20-án kelt kurrense.12 Ennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy a nótáriusi hivata9 Barta László 1882: 1. kötet. 131.

10 Barta László 1882: 1. kötet. 154.

11 Barta László 1882: 1. kötet. 154.

12 Idézi: Leidecker-Récsei 2006: 25.

21