Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya
A kampánykörút következő állomása Debrecen volt.6 Ott Bethlen elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Ez szoros összefüggésben volt a magyar kormánydelegáció áprilisi genovai htjával, illetve annak tanulságaival. A kormány külpolitikai célja — mondta —, hogy „helyreállítsuk a magyar nemzet szuverenitását, [...] egyenjogúságát más nemzetekkel és lerázzuk magunkról a beavatkozás politikáját. (Úgy van! Ügy van! Zajos éljenzés.) De ezt csak úgy érhetjük el, ha harmóniában maradunk azokkal a törekvésekkel, amelyek Európában a békét akarják megteremteni, harmóniában kell maradnunk az európai irányzatokkal. Azért is, mert egy nagy népcsalád tagjai vagyunk, amelynek „egységes a civilizációja, mely egységes kulturális, állami és társadalmi berendezkedésen alapul. Ilyen körülmények között nem izolálhatjuk magunkat [...] úgy kell viselkedni, ahogy a többi nemzet és együtt kell velük tartanunk azokban a törekvésekben, amelyek az emberiség haladását jelentik. (...) Harmóniában kell eljárni a többi néppel, mert az az egyedüli jövőnk” - fejezte be ezt a fontos gondolatmenetét. A békeszerződések után kialakult európai helyzetről persze joggal állította, hogy azóta vannak győző és legyőzött, kiuzsorázó és kiuzsorázott nemzetek. Ennek ellenére azzal nyugtatta a hallgatóságát, hogy a győztesek velünk is tárgyalni fognak. Kifejtette, hogy a magyar külpolitikának négy közvetlen célja van: „Az első a gazdasági egyenjogúság helyreállítása az egész vonalon és a gazdasági érintkezés felvétele a szomszédos államokkal. A második a reparációs kérdés elodázása. Magyarország reparációtfizetni nem képes. (Itt a háborús jóvátételről volt szó!) A harmadik a magyar kisebbségek megvédése azokon a területeken, amelyeket elszakítottak tőlünk. A negyedik a beavatkozási politika megszüntetése azáltal, hogy csatlakozunk ahhoz a politikai irányhoz, amely Európa lefegyverzését írta zászlajára. ” E közvetlen célokról még külön-külön is beszélt. A háborús jóvátételek fizetésének felfüggesztésénél például kimondta: „külföldi hitel és kölcsön nélkül ez a nemzet sem pénzügyi, sem gazdasági életét rekonstruálni nem lesz képes”. A kisebbségbe került magyarság problémáiról pedig kijelentette: „nekünk kötelességünk, jogunk ezt a kérdést nemzetközi fórum elé vinni, mert hiszen a békeszerződés 47. és 54. szakaszában kötelezték magukat az illető államok a kisebbségi szerződés betartására". A sikeres külpolitikánkhoz az kell, hogy a „belpolitikánk ne keresztezze a külpolitikánk, hogy legyen vége mindenkorra azoknak az ellentéteknek, amelyek a magyart a magyartól elválasztják”. A miniszterelnök debreceni beszédében tehát reális külpolitikai helyzetelemzést és programot adott. Egyetlen ellenzéki pártnak sem volt ilyen koherens külpolitikai programja. Nagyatádi Szabó Debrecenben is a Bethlennel kötött kompromisszum jellegéről beszélt. Meg kell találni a középutat, ahol a „társadalom minden rétege a 6 Sipos József 2011: 71-93.; Sipos József 2014. b: 121-138. 176
