Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya
tették, hogy más pártokból is csatlakozzanak hozzájuk azok, akik a belpolitikai konszolidáció érdekében egy erős kormányzópártot akartak. A pártba való belépés feltételéül szabták, hogy a jelentkező támogassa a „földreform becsületes végrehajtását” , a kormányzói jogkört, illetve annak kiszélesítését és a Habsburg-ház detronizációjáról szóló törvényt, illetve a független Magyarországot. Tehát kizárták a legitimistákat. Árulkodó volt, hogy a pártba való belépés feltételei közül kimaradt az általános és titkos választások követelése. E határozat alapján gróf Bethlen István miniszterelnök és az őt követő 19 disszidens képviselő február 2-án belépett a pártba. A régebbi szakirodalom ezt az eseményt tekinti az Egységes Párt megalakításának. Ezzel szemben mi azt tartjuk, hogy annak megalakítására csak 1922. február 23-án került sor, mert ekkor választották meg az új párt vezetőségét. A párt vezére Bethlen miniszterelnök, elnöke nagyatádi Szabó, egyik társelnöke pedig Gaál Gaszton lett. A másik társelnöki pozíciót a később csatlakozóknak hagyták. Alelnökök lettek: Szíjj Bálint, Gömbös Gyula, Meskó Zoltán, Rubinek István, sokorópátkai Szabó István volt kisgazdapártiak és Fáy Gyula, a disszidensek egyik vezetője. Az alelnökök a párton belüli csoportokat képviselték: a liberális elveket valló agrár-demokratákat, az újkonzervatív-agráriusokat, a fajvédőket és a disszidenseket. Bethlen kérésére február 24-én a Nemzeti Középpárt és a Magyar Rendpárt vezetői és tagjai is beléptek az Egységes Pártba. A Nemzeti Középpárt a gróf Tisza István vezette volt Munkapárt jogutódja volt, amellyel szemben 1919 előtt a Kisgazdapárt mindig küzdött a parasztság érdekeiért. E két párt képviselőjelöltjei az 1920-as nemzetgyűlési választásokon nem jutottak be a parlamentbe. Most kimondták feloszlatásukat, és többségük - több mint 40 politikus - belépett az új Egységes Pártba. E két párt politikusainak Bethlen 30 képviselő-jelöltséget ígért. A február 25-i minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter és szakértői által elkészített választójogi rendeletet. Ennek lényege, hogy az 1920-as választásokhoz képest a falvakban és vidéki városokban visszaállította a nyílt szavazást. Ez ellen 26-27-én nagyatádi Szabó a miniszterelnökségen Bethlennel és Klebelsberggel folytatott tanácskozásokon tiltakozott. О és hívei ugyanezt tették az Egységes Párt 28-i első intézőbizottsági értekezletén. Erre Bethlennek az volt a válasza, hogy kormányintézkedésről van szó, ezért a felelősség csak a kormányt illeti, és nem a pártot. Erre Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök azt válaszolta: „ez a formula olyan közjogi naivitás, amibe iskolázott politikusok nem nyugodhatnak bele”. Tehát nagyatádi Szabó és hívei ragaszkodtak az általános és titkos választások elvéhez. A Bethlen, Klebelsberg és Horthy által kialakított csapdahelyzeten azonban már nem tudtak változtatni. Ez politikájuk legnagyobb kompromisszuma volt! 163
