Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

rénylet napján tett (szerinte meghamisított) vallomását, melyben elismerte, hogy Tisza Istvánra lőtt. Emlékezetvesztésre hivatkozva nem tudott számot adni az ülésteremben történtekről. Tisza meghallgatásán - fenntartva korábbi vallomá­sát — határozottan állította, Kovács háromszor célzottan lőtt rá. A meghallgatott tanúk szerint Kovács nagyon ideges volt a merénylet előtt, a lövések célzottsá- gát firtató kérdésekre viszont nem egyöntetűen adtak választ. A második tár­gyalási napon a fegyverszakértők meghallgatására és a perbeszédekre került sor. A vádhatóság fegyver szakér tője szerint Kovács revolvere 8-10 méter távolságból emberélet kioltására alkalmas volt, ám ezt a véleményt a védelem szakértője ha­tározottan cáfolta. A vádhatóság képviseletében dr. Sélley Barnabás főügyészhe­lyettes perbeszéde elején felkérte az esküdteket,79 hogy elfogulatlanul teljesítsék nemes hivatásukat, és tartsák távol maguktól a politikai szempontokat. Vádolta a véleménye szerint tudatosan cselekvő Kovács Gyulát, hogy szándékosan meg akarta fosztani gróf Tisza Istvánt életétől. A főügyészhelyettes elismerte, a vád­lottat nem aljas indokok vezették tette elkövetésekor, de a hazafias felbuzdulása és egyéni értékének túlbecsülése nem lehet mentség a jogrend durva megsérté­sére. A védelem részéről dr. Polónyi Dezső nyilatkozott. Kovács nézete szerint a merénylet idején „cselekvőképes öntudatlanság állapotában” volt, s nem állt szán­dékában a házelnök megölése. Ez utóbbi kijelentését igazolandó felhozta, hogy Kovács Gyula június 6-án este - politikai végrendelet gyanánt - levelet inté­zett az uralkodóhoz.80 Polónyi szerint védence - idealizmustól hajtva - életét a 79 A per 12 rendes esküdtje: Mali Konrád bútorkereskedő, Lencz Rezső bőrkereskedő, Nagy Béla cukrász, Baranyai Mihály háztulajdonos, Bleier Artúr bőrkereskedő, Schlissl Antal műszaki hivatalnok, ifj. Szó­lás József olajgyáros, ifj. Mocznik Lajos gyáros, Rehák Frigyes magánhivatalnok, Nagy Artúr nyugal­mazott ezredes, Bauer Sándor kereskedő, Bányai Mihály magánhivatalnok. Pótesküdtek: Zuckermann Gyula háztulajdonos, Jung Ernő könyvelő. Donáth Regina 1935: 14. 80 Kovács Gyula levelét Ferenc József felbontatlanul küldte át a magyar miniszterelnöknek. A merénylő honatya az uralkodóhoz írt levelének egy másolatát elküldte a Pesti Hírlap főszerkesztőjének. (Kovács a két levelet egyszerre, a merénylet előtt dobta be egy postaládába.) Légrády Imre kezeihez június 8-án érkezett meg a küldemény. A Pesti Hírlap másnap le is közölte a gyomai képviselő „utolsó levelét”. „O császári és királyi Felsége Első Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya, Wien. Felséges Uram és Királyom! Egy tán rebellisnek tartott, de loyális és királyhű alattvalója könyörög a halál kapujából fiúi tisztelettel és ragasz­kodással Felségedhez és alázatosan kéri Felségedet, kegyeskedjék rossz tanácsadói mellőzésével király- és dinasz­tia-hű Magyarországában, csak atyai nagy szívére hallgatva, a megtámadott és sárbatiport magyar alkotmányt helyreállítani. Nem akarok arról szólni, hogy a királyi eskü, melynek szentségét minden magyar ember sérthetetlennek tartja, mennyit veszít azáltal, hogy Felséged nem akadályozza meg, hogy Magyarország alkotmányát egyes, magukból teljesen kivetkőzött és csak egyéni és osztályérdekeit tekintő vezetőemberek, — bár szerintük időlegesen, de — láb­bal tiporják, de egyenesen a Dinasztia elleni merényletnek is tartom azokat a gazságokat, melyeket honmentés címén gróf Tisza István, Lukács László és társai a parlamentben és az országban elkövetnek. 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom