Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás

ügyelt a művelődéstörténeti vonatkozások érvényesülésére is. Márki - a gimnáziumi utasítással megegyezően — kijelentette, hogy a történelemtanítás fő feladata: „megösmertetni a növendékekkel, miként nyilvánúl egyes történelmi tényekben az emberiség és a nemzetek közérzülete”.40 A cél az, hogy a tanulók a folyamatokat, tendenciákat ismerjék meg, és ezáltal ismerjék fel azokat. Itt kitért arra Márki, hogy igen sok vita van e tekintetben a pedagógusok között: milyen mértékben jelenjenek meg más szempontok az eseménytörténet mellett.40 41

A tananyag folyamatosan bővült, a tanárok igen bő merítésből dolgozhattak, ami egyszerre jelentett szabadságot, ugyanakkor felelősséget is, és feladatot rótt a pedagógusra, hogy lelkiismeretesen oldja meg ezt.

A tankönyvekkel kapcsolatban Márki óvott attól, hogy azok „mindentudó- ak” és túlzottan „criticusok” legyenek (az ókori szerzőkkel szemben például igen éles véleményeket fogalmaztak meg).42 Aránytalannak tartotta a tankönyveket, szerinte az újkori részeket másként (vázlatosabban) és rövidebben tárgyalták, ezzel pedig gyengítették a fejlődés ívének tényleges bemutathatóságát. Ugyanakkor hiányolta a szakmódszertan jelenlétét, bár az újabb kiadású könyvekben már megjelentek térképek, kronológiai, genealógiai táblázatok, különféle mellékletek. Felhívta a figyelmet a szemléltetés fontosságára, egyrészt a tantermen belül (térképek stb.), másrészt az iskolán kívül (közgyűjtemények jelentősége).43 44

Pozitív példaként emelte ki Jókai Mórnak a népiskolások számára írt tankönyvét, amely képes volt vonzóvá tenni a történelmet a gyermekek számára, képes volt átadni a „magyar történet szellemét” 44 A tankönyvekkel kapcsolatos viszonyt meghatározta az a nyugat-európai tendencia, mely szerint azok általában csak vezetők lehettek, és nem volt szabad korlátozniuk az oktatás szabadságát.45

Az egyetemi történészképzéssel kapcsolatban Marczali Henrik szólalt fel. Koncepcióját kiterjesztette a történészképzésre és a más felsőoktatási képzésekben (jogi, politológiai) járulékosan megjelenő történelmi kurzusokra.46 A kettő különbsége a tanárképzéshez kötődő szemináriumok felerősödésével növekedett.

Marczali egyfajta kompromisszumos verziót kívánt felvázolni, amellyel mind az egyetemes, mind a magyar történelmet preferálók álláspontját és cél40 Márki Sándor 1885: 145.

41 Vö. Katona András IV.: 2.

42 „Középiskola nem egyetem. Liviusnak talán mégis csak meg kell előznie Mommsent” Márki Sándor 1885: 152.

43 „Jó történeti térképek, rajzatlaszok, múzeumok s a történeti olvasókönyvek helyesen berendezett ifjúsági könyvtárak megteremtésére kell gondolnunk első sorban, hogy a tanárt és a tankönyvetfeladatának betöltésében sikeresen segíthessük” Márki Sándor 1885: 154.

44 Márki Sándor 1885: 150.

45 Jó példát nyújtanak erre a Jules Ferry-féle oktatáspolitikai reformok. Ferry is hangoztatja, hogy a könyv csupán mankó, amely mindig rendelkezésre állhat és példákkal szolgálhat.

46 Vö. Csibi Norbert 2010.

104