Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás
kitűzéseit ki tudta volna elégíteni. Eszerint a történelem tanítása képes hidat alkotni a „hagyományokhoz méltán ragaszkodó" és a fejlődés (ipari, társadalmi) kérdéskörét előtérbe helyező nézőpontok között. Ennek megfelelően a történelem oktatásának egyik nagy előnye, hogy egyszerre művel és képez. Marczali szerint a „történelem philosophiája két nagy törvényt hozott napvilágra"', az egyik a fejlődés törvénye,47 a másik pedig az organikusság törvénye, a „történeti korok és jelenségek egysége, a mennyiben bizonyos jelenségek mindig másokkaljárnak együtt, és együtt képezik jellemző vonásait az illető kornak, vagy eseménynek",48 Marczali oktatási koncepciója tartalmi szempontból megfelelt ennek a két alapvetésnek, ehhez igazította rendszerét. Mindvégig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a diákok kontextusában, illetve ok-okozati összefüggésben szemléljék a történelmi eseményeket. Marczali szerint különböző okok miatt az egyes nemzetek, népek esetében eltérő időszakaszokban realizálódnak különböző fejlődési szakaszok. Ezért nem tartja megfelelőnek a „synchronismusok" vizsgálatát, sokkal inkább az egyes fejlődési szakaszok összehasonlítását.49 Mindehhez járult a történeti megismerés kérdése, amelynek lényegét a forráskezelési módszerek és a segédtudományi ismeretek fejlesztésében látta. Az oktatás struktúrája a szemináriumok révén tette intenzívebbé és „minőségibbé” ezt a koncepciót.50 Ezeken az alapokon teljesedett ki a század végére a magyar történészképzés, amely mögött a nyugat-európai koncepciók és a magyarországi tapasztalatok húzódtak meg. A 19. század második felében a német történetírás forrásközpontú tendenciáinak hatására Magyarországon is komoly szerep hárult a történeti kútfők tanulmányozására. Hozzájárult ehhez a folyamathoz, hogy az 1850-es évektől a Magyar Tudományos Akadémia történeti osztálya a forráskiadást helyezte előtérbe, nagyjelentőségű sorozataival (Monumenta Hungáriáé Historica, Magyar Történelmi Tár) egyértelműen kijelölte a hazai historiográfia útjait.51 Ugyanezt az irányt erősítette az országos levéltár és a vármegyei archívumok megnyitása. A levéltári kutatások igen nagyszámú forráspublikációt eredményeztek, amelyek eltérő minőséget képviseltek. 47 Márki Sándor 1902-ben így összegezte Marczali gondolatait: „Csak egy történelem van, az emberi szellem fejlődésének története, s a fejlődés históriai folyamát, a történet valódi erejét az uralkodó eszmék ösmerete mutatjaMárki Sándor 1902: 20. 48 Marczali Henrik 1885: 156. 49 Marczali Henrik 1885: 161. 50 A szemináriumok (funkciójának) komplexitását mutatják Marczali elképzelései: „s ily semináriumokban különösen a még eldöntetlen történelmi kérdések kutatása, tudományos feladatoknak, doktori értekezéseknek kidolgozására serkentette az ijjú tudósokat. Egyetemeink ezeket a semináriumokat nemcsak saját hallgatóik előtt nyitották meg, hanem doctorandusok előtt sem zárják el" Márki Sándor 1902: 21. 51 Gunst Péter 1995: 141-142.; Vö. Erős Vilmos 2011: 12. 105
