Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás
Az elemi iskolainál jóval intenzívebb volt a középiskolai történelemtanítás. Annak ellenére, hogy a század második felében csökkent az órák száma, még ekkor is „tetemesnek” tekinthető. A gimnáziumban négy, a reáliskolákban három osztályban tanítottak világ- és két-két osztályban magyar történelmet.35 A középiskolai két alsó osztályban még csak töredékeket hallottak a történelemről, és azt is a nyelvi órákon (ez változás a korábbiakhoz képest, ugyanis korábban ezekben is volt történelemtanítás). A 3. osztálytól kezdve fokozatosan építették fel a tananyagot, és fokozatosan vezették be a diákokat a történelem különböző szintjeibe. Mind az 1880-ban kiadott tantervi utasítások, mind a kongresszus egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a magyar történelmet az egyetemes történelem keretein belül kell tanítani, az viszont már a „tanár egyénifelfogásátólfügg, hogy az európai népek sorában milyen fontosságot tulajdonítson nemzetünknek ”.36 Az egyetemes történelem előtérbe helyezését Márki egyértelműen támogatta. Azzal érvelt, hogy Magyarország nem játszott olyan központi szerepet Európában, hogy azt mondhassa, történelme megegyezik a világtörténelemmel. A világtörténelemnek egyfajta alapot kell szolgálnia, amelyben el kell helyezni a nemzeti történelmet. Az egyetemes és a magyar történelem egymáshoz fűződő viszonyáról citálnám Márki 1902-ben megjelent érzékletes mondatait: „Az egyetemes történelem tanítása közben magas hegy ormáról nézzük a világot. Szülőföldünket megpillantva, erről a magaslatról vágyakozva szállunk alá. A szülőiház négy fala közé vonúlva sem felejtjük el többé a látott tájképet s behunyt szemekkel is beszélni tudunk róla, mi mindent látunk lábaink alatt... S ha innen tekintünk vissza az oromra, nem látjuk többé olyan óriásinak és szédületesnek, mint a milyennek odafenn ösmértük.”37 38 Az egyetemes történelmet nem érdemes felszínesen tanulni, „nem lehetünk azok, a mik túristák volnánk, kezünkben Büdeckerrel. Tanúlni, egyúttal saját szemünkkel látni megyünk idegen népek közé.”** Ugyanakkor Márki tisztában volt azzal, hogy időben nem könnyű megoldani a magyar történelem oktatását. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a tanár az egyetemes történelem tárgyalása közben kellő súlyt fektet a hazai viszonyokra, ha folyamatosan és tudatosan beépíti tanításába a magyar helyzetet, akkor (de csakis ebben az esetben) lehet képes a tanár arra, hogy ezt megvalósítsa.39 A történelem tanítása a középiskolában organikus és interdiszciplináris szemléletű volt, nem csupán eseménytörténetet képviselt, hanem fokozottan 35 Márki Sándor 1885: 143-144. 36 Márki Sándor 1885: 144. 37 Márki Sándor 1902: 151. 38 Márki Sándor 1902: 154. 39 Márki Sándor 1885: 147. 103
