Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás
A fokozatosság, az egyes szintek egymásra épülése nagy hangsúlyt kapott a tervezetekben. Az 1868:XXXVIII. és az 1879:XVIII. törvénycikk értelmében kiadott tantervek alapján a történelmi témájú olvasmányok és földrajzi ismeretek elsajátítása után a magyar históriából válogatott életrajzokból okulhattak a diákok az elemi iskolákban.31 Az életrajzok már az ókortól kezdve meghatározóak a történelem oktatásában, korszakunkra leginkább a nemzeti történelem szereplőiről szóltak. Márki a biográfiák szükségességét a következőképpen fogalmazta meg: „Míg korszakalkotó emberek életében s tetteiben gyönyörködni meg nem tanúit, képtelen az összefüggő történelem élvezésére.”32 Ezen alapozás után a 6. osztálytól az ókori történelemmel ismerkedtek általánosságban, és ezt követően az összefüggő magyar történelem következett. A magyar történelmet szerves egységként kezelték, és nagy hangsúlyt fektettek a más államokhoz, nemzetekhez fűződő viszonyra. A népiskolai történelmi oktatást az alkotmánytan zárta le, amit azért tartottak fontosnak, hogy a gyermek megtanulja, a tetteinek megvannak a következményei. Miként Európában, Magyarországon is vita tárgyát képezte a Biblia használata, a történelemoktatáson belüli helye és az ahhoz fűződő viszonya. A 19. századra általában rögzült a heti egy bibliaóra, amely legtöbbször újszövetségi történet elbeszéléséből állt. Ugyanakkor voltak ettől eltérő törekvések. Johannes Hübner az oktatást heti kétszer két bibliai történetre építette fel, és bibliai történetekből állított össze olvasókönyvet gyermekek számára. Munkája igen népszerű volt, 270 kiadást ért meg, és 15 nyelvre fordították le, Magyarországon is használták.33 A 19. század végén felmerült vitában egyik oldalról megfogalmazódott a Biblia kiiktatása a történelemoktatásból, másik oldalról viszont éppen reneszánszát élte a Szentírás pedagógiai szerepeltetése. Márki köztes álláspontot képviselt a kongresszuson ebben a kérdésben, a Biblia használatát megtartásra javasolta, ugyanakkor jelezte, hogy ennek leginkább a hittanórákon lenne a helye. Ám a hitoktatóktól nem várható el az, hogy történeti, földrajzi kontextusokban magyarázzák az anyagot. Ez a történelemtanításhoz tartozik. Márki kifejtette, hogy a népiskolában a Szentírás-beli olvasmányoknak nagy jelentőségük és funkciójuk van, illeszkednek az oktatás koncepciójába („Biblia, mythos, magyar történelem világtörténeti kitérésekkel: ez tehát mindaz, mi nálunk eszközül szolgál a történettanítás elé kitűzött czél elérésére”).34 31 Az életrajzoknál is érvényesült a fokozatosság, kezdetben mitológiai alakokról olvas, majd nagy formátumú élő személyiségekről. Márki Sándor 1885: 140. 32 Márki Sándor 1885: 141. 33 Halassy Mihály 1817. 34 Márki Sándor 1885: 143. 102
