Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás
vételével - megválasszák a „legszükségesebbeket”,24 és emellett átstrukturálják a tananyagot az új nézőpontok és célok értelmében. Ennek volt a legmarkánsabb célja a fejlődés bemutatása. Ezt kívánta az oktatáspolitika láttatni, mégpedig folyamatában: a fejlődést önmagát, valamint okait, céljait, következményeit. Ennek köszönhetően a történelemtanítás hangsúlyai fokozatosan tolódtak egyrészt az újkortörténet felé, másrészt a politikatörténetről a fejlődés látványos eredményeit bemutatni képes gazdaság-, társadalom-, illetve művészet- és művelődéstörténet irányába. A kongresszuson Márki Sándor szólalt fel a nép- és a középiskolai történelemtanítással kapcsolatban. Márkinál is kitapintható a korszak jellemző elképzelése, mely szerint az elemi iskolában - a gyermek életkori sajátosságának megfelelően - a morális alapokat kell lefektetni, míg a középiskolában — erre építve - a történelem segítségével meg kell mutatni a diákoknak a világ (a gazdaság, a társadalom, a kultúra) folyamatos fejlődését. Márki szerint az elemi iskolákban a történelemtanítás célja leginkább morális, „a gyermeki szív és ész erkölcsi és szellemi fejlesztése”.25 A tantárgy révén hatni kell a gyermekre, ki kell alakítani „az isteni gondviselés iránti bizalmat és hálát, az erény iránti szeretetet, a haza és nemzet iránt meleg ragaszkodást és lelkesedő szeretetet, a törvények iránt pedig tiszteletet”,26 27 A középiskolai történelemtanításnak ugyanakkor már meg kell világítania a „főbb társadalmi és állami feladatokat és intézményeket”.21 A társadalmi kötelességek mellett azon intézmények és eszmék megismertetését tekinti a tantárgy feladatának, amelyek éppen az oktatás, a művelődés, illetve a kultúra terjesztői. Viszonylag éles határt vont Márki a két iskolatípus történelemoktatása közé. Az elemi iskolában a történelem megkedveltetése a cél, emiatt fontos, hogy alkalmazkodjon az oktatás az életkori sajátosságokhoz, és a gyermekeket ne akarják a tanárok adatokkal terhelni.28 Ezért kapnak nagy szerepet kezdetben a mesék, regék, mondák, és innen csak fokozatosan jutnak el a múltban megtörtént események feldolgozásához.29 Márki ezt plasztikusan úgy foglalta össze, hogy „a Földet vállain hordozó Atlastól a földre lábaival dobbantó Galileiig vezető út egyúttal a történettanítás útja. A tények ismeretét a korhoz kell alkalmazni.”30 24 Uo. 25 Márki Sándor 1885: 139. 26 Márki Sándor 1885: 138. 27 Márki Sándor 1885: 139. 28 Erről szólt Klamarik is: Klamarik János 1885:137. 29 „Mesék, regék előrebocsátása nélkül kezdett történelem, kellő érdek hiányában, féltudásra vezet, ez pedig nem lebet a tanítás czélja ... A mesevilágból nem kell kiragadni, hanem szépen kivezetni a gyermeket, ki a mint csodálkozott az őserdők phantasticus alakúfáin, ép oly örömmelfogja legeltetni szemeit az erdő tisztásán. ” Márki Sándor 1885: 140. 30 Márki Sándor 1902: 59. 101
