Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gőzsy Zoltán: A Magyar Történelmi Társulat 1885. évi kongresszusa és a magyar történelemoktatás
Klamarik Jánost, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosát19 delegálta, hogy a „lefolyt tanácskozások eredményeit, mint becses anyagot, élő benyomásokként magával vigye s a lehetőség szerint az iskolák érdekében érvényesítse ”.20 A Magyar Történelmi Társulat 1885. július 3. és 6. között Budapesten tartotta kongresszusát. Az összejövetelnek számos oka volt, mind történettudományi, mind történelemtanítási szempontból szükségesnek tartotta a szakmai elit, hogy alapvető kérdéseket tisztázzanak. Jelen írásban kizárólag az utóbbival foglalkozom. A kongresszus történelemtanítási szekciójának két vezető előadója, Márki Sándor és Marczali Henrik nagy hangsúlyt fektetett az egyetemes történelem tanítására. Az, hogy e kongresszuson ők kaptak referensi feladatot, jól mutatja a Társulat által elképzelt irányvonalat. Ugyanakkor a magyar történetírásban hangsúlyos szerepe volt ekkor annak az irányzatnak, amely sokkal inkább a magyar történelem tanítását preferálta. Klamarik János bevezetőjében rámutatott a történelemoktatás aktuális kérdéseire, illetve a meglévő polémiákra is. Azért tartotta fontosnak e tantárgy főbb paramétereinek tisztázását, mert „egy tantárgynál sem találkozunk annyi contro- versiával, mint a történetnél, akár az anyag kiszemlélését, akár a tanítás módszerét tekintjük”,21 22 A minisztérium részéről a hangsúly a középiskolai oktatáson volt, egyrészt itt kívánták legmarkánsabban kiépíteni az oktatás kereteit, másrészt itt gondoltak alapvető tartalmi változtatásokat eszközölni. Egyértelműen fogalmazott ebben a kérdésben Klamarik, szerinte a „történelem tanítás régibb módjával, melyfőleg csakis a külső politikai eseményekkelfoglalkozott, éspedig mennél részletesebben — szakítani törekszik”.11 Ezzel szemben — a kor szemléletének megfelelően — a fejlődést tette a tanítás központi témájává, hogy a „jelen állapotok mennél világosabban álljanak előttünk”.23 A történelemtanítás témaszerkezete csak igen lassan változott a 19. században. Nem a történelem egy új szempontú átfogalmazását, átértékelését olvashatjuk a tankönyvekben, hanem „a politikai történeti anyaghoz még hozzácsatoltatott korszakonként a nagyobb szerepet vivő népek vallásos, tudományos, irodalmi, művészeti és gazdasági viszonyainak ismertetése”. Ennek a következménye a tananyag megnövekedése lett. A történelemtanítás legújabb és legfontosabb feladatává így az vált, hogy ebből a megnövekedett anyagból - az új szempontok figyelembe19 Klamarik János matematika—természettan szakos tanár volt, 1876-tól tanügyi főigazgató, Franciaországban, Angliában, Svájcban és Németországban is tanulmányozta a különböző oktatási rendszereket. 20 Márki Sándor 1902: 58—59. 21 Klamarik János 1885: 136. 22 Klamarik János 1885: 137. 23 Uo. 100
