Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
23. táblázat A magyarországi cukorgyárakra vonatkozó főbb adatok 1895/96-1913/74 A feldolgozott répa mennyisége q-ban % Átlag jut egy cukorgyárra munkás % Feldolgozott répa q-ban % Előállított kész cukor q-ban % 11 295 712 100,0 591 100,0 537 891 100,0 80 858 100,0 19 296 209 170,8 694 117,4 964 810 179,3 131 387 162,5 21 758 534 192,6 782 132,3 946 023 175,8 144 931 179,2 41 190 530 364,6 817 138,3 1 471 090 273,5 211 112 261,1 38 661 068 342,2 802 135,7 1 288 702 239,5 181 986 225,0 24. táblázat A kaposvári cukorgyárra vonatkozó főbb adatok 1895/96-1913/14 A munkásság létszáma % A feldolgozott répa mennyisége q-ban °/n A termelt cukor mennyisége q-ban % 350 100,0 560 000 100,0 68 121 100,0 530 151,4 897 000 160,1 96 131 141,1 800 228,5 1 342 058 239,6 169 431 248,7 950 271,4 1 684 753 300,8 231 901 340,4 950 271,4 1 267 082 226,2 187 538 275,3 HP jutott, szemben az országos 0,54 HP átlaggal. Kaposvárott c vizsgált időszak kezdetén — 1895-96-ban - egy gőzgépre 50 HP, országosan pedig csak 27,33 HP jutott. Az első világháborút megelőzően - az 1913-14-és üzemévben - e tekintetben az országos kép már kedvezőbb: egy gőzgépre 79,18 HP, Kaposvárott pedig csak 41,11 HP jutott.222 Kiadniggnak tehát valóban igaza volt, amikor a cukorgyár elmaradottsága miatt kesergett. A fentiekben látható arányeltolódás egyben a fejlődésbeli különbséget is tükrözte. Az igazgató hiába érvelt azzal, hogy a kaposvári gyár volt az első, amely a homokcukor gyártását megkezdte és annak technológiáját a selypi, a hatvani, a sárvári, a nagyszombati, a tapolcsányi és a mezőhegyesi cukorgyárak is csak később vették át, a tényen nem tudott változtatni, nevezetesen azon, hogy a fenti cukorgyárak mind a termelés mennyiségében, mind pedig a minőségben túlszárnyalták a kaposvári cukorgyárat. Az igazgató éppen ezért sürgette a gyár modernizálását.223 Az extenzív fejlesztés eredményességét elsősorban az kérdőjelezte meg, hogy noha a kaposvári cukorgyár az 1910-es évek elején az előállított cukor mennyiségében az országos átlagot meghaladta, a cukor minőségével azonban már nem lehetett versenyképes. A MIR igazgatósága 1913-ban joggal kifogásolta, hogy „az eddig szállított cukor minősége a vevők várakozásán alul maradt... még mindig nem üti meg azt a mértéket, amellyel más gyárak részéről kielégítve lesznek",224 és ha továbbra sem lesz javulás, az esetben előfordulhat, hogy „kizárják a kaposvári termékeket, vagy legalább jelentékenyen devalválják gyártmányaink értékét”.225 A helyzetet csak súlyosbította, hogy az 1910-es évek elején a nemzetközi piacot elárasztó cukordömping következtében a vevők is egyre igényesebbek 94
