Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)

109. táblázat

A műszaki és az adminisztratív tisztviselők bérkimutatása 1946. augusztus 1.

Beosztás

Létszám

Az egy főre jutó átlagórabér

Főigazgató

1

19,70

Igazgatóhelyettes

2

12,63

Termelési felügyelő

2

8,91

Cégvezető

2

8,72

üzemvezető

2

8,49

Főkönyvelő

1

6,69

Főmérnök

1

6,69

Főintéző

1

6,69

Fővegyész

1

3,94

Műszaki intéző

1

3,90

Főszámvevő

1

3,61

Könyvelő

3

3,47

Termelési felügyelő

6

3,40

Pénztá ros

2

3,07

Vegyészmérnök

2

2,84

Ellenőr

1

2,84

Irodatiszt

1

2,84

Gépészmérnök

2

2,74

Tisztviselő

11

2,69

Levelező

3

2,32

Műszaki tisztviselő

1

2,29

Bérelszámoló

1

2,17

Gépíró

1

1,83

Laboráns

1

1,03

Irodai segéderő

11

1,73

Az állandóan alkalmazott 375 főből 61-en szellemi munkát végeztek, az össz- létszám 16,26%-a. A 109. sz. táblázatból az adminisztratív és a műszaki tisztviselők hierarchiáját és a különböző beosztásokkal járó átlagórabéreket tanulmányozhatjuk. A főtisztviselők a bérezés tekintetében rendkívül előnyös helyzetben voltak, átlagórabéreik láthatóan messze meghaladták az egy tisztviselőre jutó 4,02 Ft-ot. Meglepő, hogy a beosztott vegyész és gépészmérnökök órabére alig haladta meg az adminisztratív tisztviselőkét. Differenciált bérezést láthatunk az azonos munkakört végzők között is, amelynek mértékét elsősorban a munkában eltöltött évek száma határozta meg. A különbség azonban e tekintetben nem volt olyan jelentős, mint az egyes beosztások között.

Ha a tisztviselők és a munkások bérviszonyait összehasonlítjuk, akkor kitűnik, hogy az utóbbiak 1,15 Ft-os átlagórabére a tisztviselőkének mindössze 28,60%-a. A fizetési rangsor végén helyezkednek el a segédmunkások. A differenciált bérezés a fizikai munkásoknál is érvényesült, a gyárvezetés a kiemelt munkakörben dolgozókat erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsülte. A bérkülönbözet aránya természetesen nem érte el azt a szintet, mint a tisztviselőknél. A munkások úgy vélték, elégedetlenségük jogos, és azt az üzemi bizottság ülésein többször is hangoztatták. A bérezésben ekkor még tehát a hagyományos elvek érvényesültek, amelyek kétségkívül nem voltak szinkronban a munkáspártok és az üb. által hirdetett egyenlősítő elvekkel.

A Vegyipari Szakszervezet 1946. augusztus 25-én tartott gyűlésén a cukorgyár munkásai kifogásolták a differenciált bérezést, ami főképpen a szakképzetlen munkásokat érintette. A vita azonban tovább gyűrűzött, az üzemi bizottság szep374